Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

96. §. 524. szám. 79 Sz. G. lui Á. irányában elkövetett, a Btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette és mégis a rágalmazónak jelentkező állítással kapcsolatosan annak jellemzéséül ugyanazon alkalommal és ugyanazon sértettre vonatkozóan használt meggyalázó kifejezések miatt a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétsége címén elítélte. Megsértette a törvényt a d.—i kir. törvényszék is 1913. évi december hó 24-én 14.832. sz. alatt hozott jogerős másodfokú ítéletével annyiban, amennyiben a kir. járásbíróság ítéletét a vádlott és védője részéről közbevetett fellebbezés dacára helybenhagyta. Egyúttal pedig mindkét alsófokú bíróság ítéletének a becsületsértésről rendelkező része hatályon kívül helyeztetik és M. L. vádlott a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt ellene emelt vád alól is felmentetik. Indokolás; Sz. G. sz.—i lakosnak M. L. f.—i földbirtokos elleni rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt tett panasza szerint M. L. a feljelentőt 1913. évi július hó 13-án „gazember, tolvaj, rabló" kifejezésekkel illette és azt mondotta neki: „te etted meg az én erdőimet". Vádlott azzal védekezett, hogy értesülvén arról, mikép a feljelentő Sz. G. és P. S., kik mint felesketett községi erdőőrök az ő erdejének az őrizetét is elvállalták, abban tilos legeltetést tűrnek és hogy Sz. G. a vádlott erdejéből fát lopott, sőt annak egy részét magáéhoz csatolta, a nevezett erdőőröket magához hívatta s midőn azok 1913. évi július hó 13-án a háza udvarán megjelentek és Sz. G. eljárásának igazolása helyett kihívó magaviseletet tanúsított, azt mondotta az erdőőröknek: „lopjátok és raboljátok az erdőmet". A v.—i kir. járásbíróság a bizonyító eljárás eredményével megállapítottnak vette, hogy vádlott a nevezett erdőőröknek a kérdéses alkalommal azt mondotta: „tolvaj, gazemberek, lopjátok és raboljátok az erdőmet"; de megállapítottnak vette azt is, hogy azok a vádlott erdejét lopják és rabolják; vagyis, hogy vádlott erre vonatkozó állításának valódiságát bebizonyította; mihez képest vádlottat az 1913. évi október hó 27-én 1913. B. 544/6. sz. alatt hozott ítéletével, a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése értelmében, hivatkozással a Bp. 326. §-ának 3. pontjára, a rágalmazás vétségének vádja alól felmentette; egyúttal azonban őt a Sz. G. irányában a „tolvaj, gazember" kifejezések tjasználata által elkövetett, a Btk.