Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

80 524. szám. Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségéért, behajthatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó 20 (húsz) K pénzbüntetésre elítélte; de a büntetés végrehajtását a Bn. 1. §-a alapján felfüggesztette. Vádlott elítélését a kir. járásbíróság azzal indokolja, hogy vádlott cselekményét, habár csak eszmei halmazat forog fenn, a vádnak megfelelően kétfelé kellett tagolni és a vádlottat becsületsértés vétsége miatt el kellett ítélni, mert a valónak elfogadott tények egyáltalában nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a főmagánvádló, a közfelfogásnak megfelelő értelmében, „tolvaj és gazember" volna. A kir. járásbíróságnak a vádlott és védője által fellebbezett ezt az ítéletét a d.—i kir. törvényszék 1913. évi december hó 24-én 14.832. sz. alatt hozott jogerős másodfokú ítéletével indokainál fogva helybenhagyta. Vádlott a meggyalázó kifejezéseket a rágalmazást megállapító állítással kapcsolatosan, ugyanazzal az alkalommal és ugyanazzal a sértettel szemben használta; azok a kifejezések a rágalmazást megállapító tényállításokra való vonatkozásuknál fogva csak jellemzésre szolgáltak; ilyen körülmények között pedig vádlott tette jogilag a sértett és az eredmény azonossága, valamint a tettes akaratelhatározásának iránya által összefoglalt egységes bűncselekmény, amely egyes részletekre nem osztható fel s melynek elbírálásánál a bűnhalmazatra vonatkozó törvényes rendelkezések alkalmazásuk feltételének hiányánál fogva nem jöhetnek figyelembe. Minthogy továbbá a bíróság ítéletében a Bp. 324. §-ának negyedik bekezdése értelmében a vádlottat felmenti a vád alól, vagy bűnösnek mondja ki, de a dolog természete is kizárja, hogy vádlott cselekményének egy kiszakított része miatt elítéltessék akkor, amikor a terhére rótt egységes cselekmény vádja alól felmentetett: nyilvánvaló, hogy a v.—i járásbíróság a törvényt megsértette azzal, hogy vádlott tettében a Btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás és a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés tényálladékát látván fennforogni, őt a rágalmazás vádja alól felmentette s egyidejűleg a becsületsértés vétsége miatt elítélte; valamint törvénysértő a d.—i kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság által hozott ítéletnek a becsületsértésről rendelkező része a vádlott és védője által közbevetett fellebbezés dacára, indokainál fogva, helybenhagyatott. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig a Bp.