Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

72 521. szám. Btk. mellyel a kir. törvényszék az ügynek másodfokú elbírálását hatáskör hiánya indokából megtagadta, törvénysértő. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a törvényszéknek perorvoslattal megtámadott határozatát a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében megsemmisíteni és a törvényszéket az ügynek érdemleges elbírálására utasítani kellett. Btk. 521. szám. 92. §., gn Abban az esetben, ha a törvény a bűntettre mellékbünteteskep 45 § kiszabandó pénzbüntetés legkisebb mértékét megállapítja, a bíróság ezen legkisebb mértéken alul a pénzbüntetést a Btk. 92. §-ának alkalmazásával sem szabhatja ki akkor, ha a cselekménynek bűntetté való minősítése a 92. §. alkalmazása dacára is megmarad. E. H. 1914. évi május hó 6-án, 3195/B. 914. sz. Elnök: Vargha Ferenc kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Tahy Mihály kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Halász La^os koronaügyészi helyettes. I. A n.—i kir. törvényszék, mint büntető bíróság következőleg ítélt: Szabadlábon lévő K. E. 20 éves, ny.—i születésű és lakos, róm. kath., kéjnő, vagyontalan vádlottat bűnösnek mondja ki a Bn. 43. §-ába ütköző és a Bn. 45. §-ának 4. pontja szerint minősülőkerítés bűntettében, melyet azáltal követett el, hogy Ny.—án kerítéssel üzletszerüleg foglalkozva: B. M., B. Á., H. A. és S. A. tanukat, kik közül egyedül B. M. haladta túl a 20 évet, — házasságon kívüli nemi közösülés céljaira önérdekből megszerezte, amennyiben nevezettek a lakásán férfiakkal pénzért közösültek s a kapott pénz felét neki átszolgáltatták, — s ezért a Bn. 46. §-ának 2. és 3. bekezdése alapján a 92. §. alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számítva 8 (nyolc) hónapi börtönbüntetésre, mint fő- és 40 (negyven) K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, valamint a Bn. 47. §-a alapján és a fenti szabadságvesztésbüntetésnek, elévülés esetén pedig ennek befejeztével kezdődő 3 (három) évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának hasontartalmú felfüggesztésére ítéli. II. A p.—i kir. ítélőtábla következőleg ítélt: Az elsőbíróságnak ítéletét a pénzbüntetés, mint mellékbüntetés kiszabását tárgyazó részében a Bp. 385. §-ának 2. pontjában meg-