Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

92. §. 521. szám. 73 jelölt semmiségi okból megsemmisíti s a vádlott pénzbüntetését behajthatlanság esetén 10 (tiz) napi börtönre átváltoztatandó 100 (száz) koronában szabja meg. Egyebekben az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A kir. ítélőtábla az elsőbíróságnak ítéletét úgy a tényállásra, mint ténybeli és jogi indokolására nézve helyesnek találta, annál is inkább, mert a bebizonyított tényállásból kétségtelenül kitűnik, hogy vádlott nőknek házasságon kívüli nemi közösülés céljára más részére való megszerzésével nyerészkedési szándékkal, rendszeresen s állandóan keresetforrásként, tehát üzletszerűleg foglalkozott. Minthogy pedig a vádlottra kiszabott főbüntetés mértékét vádlott bűnösségével arányban állónak találta, az elsőbíróság ítéletét vádlott bűnössége, a minősítés, a főbüntetés' és a Bn. 47. §-ában jelzett mellékbüntetés kiszabása, valamint a bűnügyi költségek tekintetében a Bp. 423. §-a értelmében helybenhagyta. A kir. ügyész a kir. főügyész hozzájárulása mellett fellebbezést jelentett be az elsőbírói ítélet ellen azon az alapon, hogy a kir. törvényszék, jóllehet bűntettet állapított meg, a pénz- mint mellékbüntetést, a Bn. 46. §-ának harmadik bekezdésében előírt 400 K minimumon alul szabta ki. A kir. ítélőtábla abban, hogy az elsőbíróság a pénzbüntetést a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellett 400 koronán alul szabta meg, nem találta ugyan a törvényben vont határok megsértését, mert a minimum leszállítása a főbüntetésre alkalmaztatván, a m. kir. Kúria 77. számú döntvénye szerint a mellékbüntetés is leszállítható a minimumon, vagyis a 400 koronán alul, s nincs törvényes intézkedés, amely ezt a leszállítást attól tenné függővé, hogy a főbüntetés fegyház-e vagy börtön. Ellenben tévesen szabta ki az elsőbíróság a pénzbüntetést a Bn. 46. §-ának harmadik bekezdésében a vétség miatt előírt 100 koronán aluli összegben, mert a törvény ama rendelkezéséből, hogy bűntett esetén 400 K, vétség esetén 100 K minimumot állapít meg, következik, hogy a bűntettre a 92. §. alkalmazásával kiszabható pénzbüntetés legkisebb mértékéül nem a Btk. 26. §-ában érintett 2 K, hanem a kerítés vétségére előírt minimális 100 K tekintendő; ellenkező esetben a 3 évi fegyházzal büntetendő bűntettre a 92. §.