Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

421. §. 512. szám 49 nát meghaladja és a legeltetés gondatlanságból történt, büntetendő cselekményt egyáltalában nem képez. Ez a kijelentés téves, sőt törvénysértő. Ezen kijelentés támogatására a kir. törvényszék hivatkozik az 1879 : XXXI. t.-c. 69. §-ának b) pontjában foglalt arra a rendelkezésre, mely szerint a másnak erdejében elkövetett károsítások erdei kihágást képeznek, ha az okozott kár összege 30 forintot vagyis 60 koronát nem halad túl, mely rendelkezés összefüggésben áll ugyanazon törvény 73. §-ában kifejezett szabállyal, melyhez képest a cselekmény, ha az okozott kár összege 60 koronát felülhalad, a büntetőtörvénykönyv értelmében vétséget képez. Ámde az erdőtörvény 69. és 73. §-ai, melyek az erdei kihágásokról szóló általános határozatok (II. cím, I. fejezet) között foglalnak helyet, nem az itt kérdésben forgó tiltott cselekmények tényálladékát írják körül, hanem összefüggésben a törvény 117. és következő faival, a bíráskodásra hivatott hatóságok hatáskörének megállapítása szempontjából állítják fel a 60 koronát mint olyan értékhatárt, mely a közigazgatási hatóság hatáskörét a bíróságok hatáskörétől elválasztja. A büntetendő cselekmények meghatározását a különös határozatokat tartalmazó II. fejezet A) és B) pontjaiban felsorolt rendelkezések foglalják magtikban, s ezekre a törvény 69. §-a hivatkozik is akkor, midőn a cselekményeket a kárnak 60 koronát meg nem haladó összegére való tekintettel, kihágásoknak nyilvánítja. Már pedig az erdőtörvénynek az erdei kártételekről szóló 100. §-a világosan megállapítja, hogy az, aki oly erdőben, melyben a legeltetésre nincs joga, szándékosan vagy gondatlanságból legeltet, az okozott kár és esetleg a hajtópénz megtérítésén felül az ott meghatározott mértékben kiszabandó pénzbüntetéssel büntetendő. Ezek szerint a törvény a másnak erdejében való jogtalan legeltetést büntetendőnek nyilvánítja tekintet nélkül arra, hogy a jogtalan legeltetés szándékosan vagy gondatlanságból történt, valamint tekintet nélkül arra, hogy az okozott kár a 60 koronát meghaladja vagy nem. Az utóbbi körülmény csak annyiban bír jelentőséggel, amennyiben a kárnak 60 koronát meghaladó összege a bíróság hatáskörének megállapítását eredményezi. Büntetőjogi Határozatok Tára. V. 4