Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

509. szám. 43 509. szám. Kbtk. 43 § Vádlott a kihágás miatt reászabott pénzbüntetések helyébe Btk. lépő elzárás büntetésének elszenvedését akarta élkerűlni azáltal, 374* §^ hogy a vádlott társát pénzbeli Ígérettel az elzárásnak helyette való eltöltésére reá birta. Vádlottak tette sem a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisítás, sem a Btk. 374. §-ába ütköző bűnpártolás, hanem a Kbtk. 43. §-ába ütköző hatóság elleni kihágás. E. H. 1912. évi január hó 25-én 552 B. 912. sz. Elnök : Zsitvay Leó kúriai tanácselnök. Előadó : Ribossy Kálmán Kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Szeőke István koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria közokirathamisítás bűntette miatt vádolt Ö. J. és K. F. ellen a b—i kir. büntető törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1911. évi január 4-én 363/6. sz. alatt, a b—i ítélőtábla által pedig a kir. ügyész fellebbezésére 1911 április 21-én 3295 B. 911. sz. a. elintézett bűnvádi ügyet a vádlottak semmisségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A semmisségi panaszoknak helyt adatván, mindkét alsófokú bíróság ítélete a bűncselekmény minősítése és a büntetésre nézve a Bp. 385. §-nak 1. b) pontjában írt okból a Bp. 437. §-nak harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik, vádlottaknak az alsófokú bíróságok által megállapított cselekménye a Kbtk. 43. §-ban meghatározott hatóság elleni kihágásnak minősíttetik, melyet O. J. vádlott mint tettes, K. F. vádlott pedig mint felbujtó bűnrészes követett el és azért az idézett szakasz értelmében személyenkint (20) húsz korona pénzbüntetésre, ennek behajthatatlansága esetén a Kbtk. 22. §-a értelmében személyenkint (1) egy napi elzárásra ítéltetnek. Indokok: A kir. ítélőtáblának másodfokú ítélete ellen annak a kir. törvényszék előtt történt kihirdetése alkalmával vádlottak azért, mert cselekményük nem minősül a Btk. 400. §-nak második bekezdése értelmében, semmisségi panaszt jelentettek be. A panaszok alaposak. K. F. vádlott a megállapított tények szerint a reá szabott pénzbüntetések helyébe lépő elzárásbüntetésének elszenvedését akarta elkerülni azáltal, hogy Ö. J. vádlott-társát pénzbeli ígérettel az elzárásnak helyette való eltöltésére reábirta. A cselekmény tehát törvényszerű büntető eljárásra vonatkozó állami feladat