Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

44 5/0. szám. Bn. ellen irányulván, nem a közokirathamisítás (Btk. 400. §.) iránt való szándék jelentkezik, hanem a büntető eljárás biztosságát megóvó Btk. 374. §. körébe esik, de minthogy e törvényszakasz a bűnpártolást mint büntetendő cselekményt csak bűntett vagy vétség eseteire korlátozza és a felbujtó vádlott eredetileg csak kihágás miatt volt elítélve, — a bűnpártolás büntetendő cselekménye sem állapítható meg. Ezeknél fogva vádlottak csak azért büntethetők, hogy 0. J. vádlott K. F. felbujtása következtében, az elzárás büntetés végrehajtására hivatott hatóság hivatalnoka előtt jelentkezve K. F.-nek nevét mondta be s ezzel valótlant állított. A vádlottak tettei tehát a Kbtk. 43. §-ába ütköző hatóság elleni kihágást képeznek s azért az alsóbírósági ítéletek megsemmisítésével a bűncselekményt a törvény értelmében minősíteni s ez alapon a vádlottak büntetését is meg kellett állapítani. 510. szám. A felfüggesztés az ítélet közzétételére nem terjeszthető ki. E. H. 1911. évi november hó 17-én 74496. 911. sz. Elnök: Vavrik Béla, a kir. Kúria másodelnöke. Előadó : Tarnai János kir. kúriai bíró. Koronaügyészség : Ligetkuthy Iván koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt dr. P. Gy. ellen a k—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1911. évi február hó 7-én 534. sz. alatt, a gy—i kir. ítélőtábla által pedig a vádlott fellebbezésére 1911. évi április hó 13-án 761. sz. a. elintézett bűnvádi pert a vádlottnak írásban indokolt semmisségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A semmisségi panasz a Bp. 384. §. 9. pontjára alapított részében visszautasíttatik, egyéb részeiben pedig elutasíttatik. Indokok.... A Bp. 385. §. 2. pontjára hivatkozással vádlott azt panaszolja, hogy bár kimondatott a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, ez az intézkedés nem terjesztetett ki az ítélet közzétételére. Minthogy azonban a Bn. 1. §. második bekezdése szerint a felfüggesztés csak a főbüntetésre és a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre terjed ki, minthogy az idézett törvény-