Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

22 496, szám. Btk^ mond a kir. járásbíróság határozatában foglalt magyarázatnak a büntetőtörvénykönyv javaslatának indokolása is, mely nyilván mutatja, hogy a törvényhozó nem pusztán a vádlott jogos magánérdekének megóvását vagy előmozdítását kivánta feltételül szabni a bizonyítási jog igénybevételére nézve, hanem kitérj esztendőnek tartotta ezt a jogot arra az esetre is, midőn vádlott az állítás tételére ((bármely jogos magánérdek)) megóvása szempontjából jogosítva volt. Ez a jog a vádlottat a ielen esetben kétségtelenül megillette. A törvény engedélyénél fogva létező tudakozó intézet feladata: hogy a tudakozódó fél jogos magánérdekének megóvása céljából mások vagyoni viszonyai, hitelképessége, megbízhatósága és erkölcsi értéke fölött felvilágosítást nyújtson. Midőn tehát vádlott egyik üzletfelének a magánvádlóra vonatkozóan rágalmazó állításokat tartalmazó tudósítást adott, őt mint a nyilatkozat tételére jogosultat, jogosultnak kell tekinteni arra is, hogy a valódiság bizonyítása tekintetében a Btk. 263. §. 5. pontjában foglalt engedélyt a jogos magánérdek megóvása címén igénybe vehesse, amiből egyúttal nyilvánvaló az is, hogy a kir. járásbíróság ezen engedély igénybevételét a védelemtől csak a törvény megsértésével tagadhatta meg. Megsértette a törvényt a b—i kir. büntető törvényszék is annyiban, amennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta, dacára annak, hogy a védő a valódiság bizonyítása iránt előterjesztett indítványnak az elsőbiróság részéről történt elutasítása miatt perorvoslattal élt és a valódiság bizonyításának megengedését a felebbviteli tárgyaláson is kérte. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát*alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre néz venem bír hatállyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Btk. 496. szám. 277- §• Rágalmazás és becsületsértés miatt történt elitéltetés esetén az itélet az elitélt költségére azon vidéknek, hol a büntetendő cselekmény elkövettetett, valamelyik lapjában közzéteendő; a sértett által megjelölt más lapban csak akkor, ha azon a vidéken lap nem jelenik meg.