Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

263. §• 4.95. szám. 21 a vád tárgyává tett levél megírásakor «sem jogos magánérdeke, sem a közérdek megóvásának célja nem vezette)). A tárgyalás alapján 1910. évi december hó 13-án 1910. B. XII. 719/5. sz. alatt hozott ítéletével a kir. járásbíróság S. M.-né szül. Sz. M. vádlottat, aki a kérdéses tudósító levélről nem birt tudomással, a vád alól a Bp. 326. §-ának 2. pontja alapján felmentette ; ellenben S. M. vádlottat a G. I. irányában elkövetett, a Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért behajthatatlanság esetén öt (5) napi fogházra átváltoztatandó egyszáz (100) korona pénzbüntetésre ítélte el. A magánvádló képviselője, továbbá a vádlottak és a védő által fellebbezett ezt az ítéletet a b—i kir. büntető törvényszék mint másodfokú bíróság 1911. évi február hó 13-án 8577. sz. alatt hozott ítéletével indokainál fogva helybenhagyta, mely ítélet, minthogy a kir. törvényszék a védő részéről az ellen a Bp. 385. §-ának i. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszt visszautasította és a b—i kir. ítélőtábla a visszautasító légzés ellen ugyancsak a védő által közbevetett felfolyamodást elutasította, jogerőssé vált. A kir. járásbíróság azzal, hogy a rágalmazó állítások valódiságának bizonyítását abból az indokból tagadta meg, mert vádlottat a levél megírásakor «sem jogos magánérdeke, sem a közérdek megóvásának célja nem vezette)), a törvényt megsértette. Közérdekről a jelen esetben nem lévén szó, a valódiság bizonyítását megtagadó határozatnak súlypontja abban rejlik, Tiogy a Btk. 263. §-ának 5. pontjában adott engedély a határozatban kifejezett magyarázat szerint csak abban az esetben volna igénybe vehető, ha vádlott igazolja, hogy állításának célja az ő iogos magánérdekének megóvása vagy előmozdítása volt. Ez azonban téves. A Btk. 263. §-ának 5. pontja ugyanis a vádlott részéről a valódiság bizonyításának megengedhetősége szempontjából csak annak igazolását kivánja, hogy állításának célja a közérdek vagy ccjogos magánérdek)) megóvása vagy előmozdítása volt; tehát a "vádlottnak saját és másnak jogos magánérdeke között nem állít fel különbséget; már pedig, ahol a törvény különbséget nem tesz, ott a biró ilyen különbség tételére sem jogosult Ellene