Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

20 4P5 szám BtK 719 5. sz. alatt, a b —i kir. büntető törvényszék által pedig G. I» magánvádló képviselőjének, továbbá vádlottaknak és védőjüknek fellebbezésére 1911. évi február hó 13-án 8577. szám alatt ítélettel elintézett bűnvádi pert a koronaügyésznek a jogegység érdekébea használt perorvoslata folytán vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a b—i kir. büntető járásbíróság a tárgyalás folyamán 1910. évi december hó 13-án hozott végzéssel és az ugyanakkor 1910. B. XII. 719 5. szám alatt hozott ítéletével megsértette a törvényt annyiban, amennyiben a rágalmazó állítások valósága bizonyításának a védelem részéről a Btk. 263. §-ának 5. pontja alapján kért megengedését megtagadta abból az indokból, hogy vádlottat a vád tárgyává tett levél megírásakor «sem jogos magánérdeke, sem a közérdek megóvásának célja nem vezette)). Megsértette a törvényt a b—i kir. büntető törvényszék 1911. évi február hó 13-án 8577. szám alatt hozott másodfokú ítéletével annyiban, amennyiben a kir. járásbíróság ítéletét ennek indokainál fogva helybenhagyta. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatállyal. Indokok: V. és G. n—i bejegyzett cég és ennek egyik tagja, G. I. n—i lakos a feljelentésben a Btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás és utóbb a tárgyaláson a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétsége miatt emeltek vádat S. M. és neje szül. Sz. M. b—i lakosok, egy tudakozó intézet tulajdonosai ellen azon az alapon, hogy ezek a feljelentéshez csatolt és feljelentőkre vonatkozóan valótlan rágalmazó állításokat tartalmazó tudósítást küldtek feljelentők több ügyfelének. S. M. vádlott azzal védekezett, hogy az említett tudósítást mint a tudakozó intézet tulajdonosa, ezen foglalkozásából kifolyólag, bizalmas tudósításként adta át K. E. nevű régi ismerősének; egyúttal pedig úgy vádlott, valamint védője, hivatkozással a Btk. 263. §-ának 5. pontjára, a tudósító levélben foglalt állítások valódiságának bizonyítására vállalkozván, ennek megengedését kérték. A kir. járásbíróság azonban a tárgyalás folyamán hozott végzésével a kérelem teljesítését megtagadta a végzésben felhozott és az ítéletben ismételt abból az indokból, hogy vádlottat