Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

254- §• 493. szám. 17 De a kir. tábla által valónak elfogadott s így a kir. Kúriára nézve is irányadó tényállás szerint a vádlott hat hónapos gyermekét, kendőbe takarva és jól bepólyálva, a Sz. S. lakóháza előtt elterülő virágos kertbe tette, melynek kerítése a lakóház ablakától csak nyolc lépés távolságra fekszik, ily körülmények közt pedig a gyermek megtalálása és megmentése épen nem a véletlentől függött, sőt inkább előrelátható volt, s azért ezt a helyet rendszerint járatlannak vagy félreesőnek tartani nem lehet, s a kir. ítélőtábla nem tévedett, midőn a Btk. 287. §-ába ütköző bűncselekmény tényálladékát fönnforogni nem látta s az e szerint való minősítést mellőzte; miért is a köz vádló semmisségi panasza alaptalan. Tévedett azonban a Bp. 385. 1- a) pontjába ütközően és a vádlott sérelmére mindkét alsóbbfokú bíróság, midőn őt a Btk. 254. §-a alapján bűnösnek mondotta ki, mert a vádbeli cselekményben a Btk. 254. §-ának és egyáltalán bármely bűncselekménynek a tényálladéka sincs meg. A Btk. 254. §-ának tartalmából ugyanis kétségtelen, hogy az abban meghatározott cselekmeny mint a családi állás elleni bűntett a rendszerint járt helyre való kitétel által is csak úgy követhető el, ha ezáltal a magáról felvilágosítást adui nem képes gyermeknek a kiléte, származása kétségessé válhat; de a valónak elfogadott tények szerint a vádlott a vele házasságon kívül együtt élt Sz. S.-el nemzett gyermekét, midőn őt Sz. S. elhagyta s a már akkor hat hónapos gyermekük eltartásáról nem gondoskodott, ezután épen Sz. S. kertjébe tette le, ugyanabban a faluban, ahol együtt éltek, úgy hogy a gyermek felismerése, mint ahogy az meg is történt, kétségtelen volt, s kizártnak kellett tartani, hogy a gyermek személyazonossága és családi körülményei iránt bármi tévedés felmerüljön; miért is a családi állás elleni bűntett lehetősége is hiányzott, de fentebbiekkel egybevetve más bűncselekmény tényálladéka sem forog fenn. Mindezek alapján a közvádló senfmisségi panaszának elutasítása mellett mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész értelmében meg kellett semmisíteni, a vádlottat a vád alól a Bp. 326. §. 1. pontja alapján fölmenteni s a bűnügyi költséget az államkincstár terhére utalni. Büntetőjogi Határozatok Tára. V. 2