Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

i8 4-94-. szám. Btk. Btk. 494. szám. 263. §. A Btk. 263. §-ának alkalmazásához nem elég a híresztelés, a szóbeszéd, hanem ahhoz az állított tény vagy kifejezés tárgyi valóságának igazolása kívántatik. E. H. 1911. évi szeptember hó 19-én 6202/B. 911. sz. Elnök- Vavrik Béla, a kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Tarnai János kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Baumgarten Izidor koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt J. Z., B. T. és dr. K. I. ellen a sz—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1910. évi október hó 31-én 13813. sz. alatt, a d—i kir. ítélőtábla által pedig S. A. főmagánvádló fellebbezésére 1911. évi február hó 11-én 386. sz. alatt elintézett bűnvádi pert a főmagánvádlónak írásban indokolt semmisségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbírósági ítéletnek a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján részben való megsemmisítésével J. Z. vádlott, mint a S. T. 13., illetve 33. §-a szerinti szerző bűnösnek mondatik ki a Btk. 261. §-ába ütköző, annak 1. bekezdés 2. tétele szerint minősülő becsületsértés vétségében, melyet azzal követett el, hogy n—i hirlap 1909 július 11-én megjelent 28. számában S. A. főmagánvádlóról azt a kijelentést tette közzé, hogy «S. A. magát az uzsora vádja alól nem tisztázta)). Indokok .... A kir. ítélőtábla a vádba helyezett közleményt büntetendő tartalmúnak találta ugyan, de a Btk. 263. §. utolsó bekezdése alapján azért mentette fel a vádlottakat, mert abban a társadalmi körben, melyben a főmagánvádló mozog, ellene «az uzsorára vonatkozó gyanú, illetve vád lappangott)), a kitételt tehát «ily értelemben)) bizonyítottnak vette. A kir. ítélőtábla ezzel a megállapításával más van valónak elfogadva, mint ami bizonyítandó volt. A bevádolt kitétel értelme nem más, minthogy a főmagánvádló uzsorás, mert aki az uzsora vádja alól nem tisztázza magát, arról a szavak közönséges értelme szerint az van mondva, hogy uzsorás. Bizonyítandó tehát az lett volna és a Btk. 263. §-a alapján felmentésnek csak úgy lehetett volna helye, ha a kir. ítélőtábla azt vette volna bizonyítottnak, hogy S. A. uzsoraüzletekkel foglalkozik vagy bár csak egyszer