Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

8 4-8j. szám. Btk. 88 korona és az ezután felmerülendő bűnügyi költségeket az államkincstárnak megtéríteni; ezek azonban az 1890 í XLIII. t.-c. 4. §. alapján egyelőre behajthatlanoknak nyilváníttatnak. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a köz vádló által a Bp- 385- §• a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz alapos. A kir. ítélőtábla ugyanis azt a tényt fogadta el valónak, hogy B. B. csendőr éjjeli őrszolgálat közben vádlott lakásából lárma és káromlás zaját hallván, benyitott a lakásba és a Z. J.-al civakodó vádlottat rendreutasítva, vádlott felhívására az udvarra távozott, vádlott azonban a nevezett csendőrt követte az udvarra és a kapuajtóban a kettőjük között keletkezett újabbi szóváltás közben vádlott a csendőrnek ugrott. Egészen eltekintve tehát attól a kérdéstől, vájjon a sértett a törvény vagy a hatóság meghagyásának végrehajtásában járt e el akkor, midőn vádlott lakásán megjelent: annyi mindenesetre megállapítható, hogy vádlott csendőrt, tehát hatósági közeget, hivatalos eliárása alatt tettleg bántalmazott. A kir. ítélőtábla tehát, midőn vádlottat a hatóság elleni erőszak vádja alól a Bp. 326. §. 1. a) pontja alapján felmentette, a Btk. 165. §-a alkalmazása körül tévedett és ennélfogva ítélete a Bp. 385. §. 1. a) pontiában meghatározott okból megsemmisítendő és vádlott bűnössége a törvény értelmében megállapítandó volt. A büntetés kimérésénél a kir. Kúria vádlott izgatott kedélyállapotára mint nyomatékos enyhítő körülményre való tekintettel a Btk. 92. §-át alkalmazta. Arra a kérdésre, vájjon a Btk. 169. §-ában meghatározott mellékbüntetés abban az esetben is alkalmazandó-e, midőn a bíróság a törvényben főbüntetésül előírt börtönbüntetést a Btk. 92. §-ának alkalmazásával fogházbüntetésre változtatta át és ennek folytán a cselekményt vétségnek minősítette ; erre a kérdésre a kir. Kúria igennel válaszolt. Minthogy ugyanis a magyar büntetőtörvénykönyv bizonyos fogházzal büntetendő cselekményekre vonatkozólag is kötelezőleg írja elő a hivatalvesztést mint mellékbüntetés alkalmazását, másfelől pedig a törvény különös része szerint nem mindegyik börtön- vagy fegyházbüntetéssel büntetendő bűntett elkövetése esetében alkalmazandó a hivatalvesztés mint mellékbüntetés : kétségtelen, hogy e mellékbüntetés meghatározása a cselekmény belső természeté-