Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

g6. §. joy. szám. 4i A kir. Kúria nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt L. Z. ellen a sz—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1904. évi január hó 18-án 493. sz. a., a sz—i kir. ítélőtábla által pedig dr. Cs. K. főmagánvádlónak és a vádlottnak fellebbezésére 1904. évi április hó 28-án 1322. sz. a elintézett bűnvádi perben a vádlott és védőjének előbbi által írásban beadott semmisségi panasza folytán következő Ítéletet hozott: ... A kir. ítélőtábla ítéletének az a része, mely a vádlott terhére rótt cselekményeket a Btk. 96. £-a szerinti halmazatban állónak nyilvánította, a Bp. 385. §. 1. b) pontjának semmisségi okából hivatalból megsemmisíttetik, vádlott a Btk. 258. §-ába ütköző, a 259. §, szerint minősülő egyrendbeli folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében mondatik ki bűnösnek. Indokok: Hivatalból észlelte a kir. Kúria a Bp. 385. §. 1. b) pontjának semmisségi esetét. A kir. ítélőtábla ugyanis elfogadván az esküdtbíróság ítéletének azt a jogi megállapítását, hogy a három lapszámban megjelent közlemények folytatólagos, tehát egységes cselekményt képeznek, mely kijelentés vádlott terhére meg nem változtatható, ennek dacára a Btk. 96. §-ának esetét látja fennforogni azért, mert az egységes tett a főmagánvádló becsületét két irányban támadta meg: irói és egyéni oldalán. Tekintve azonban, hogy a becsület egységes jogtárgy, annak folytatólagosan több oldalról való megtámadása által tehát csak egy törvénysértés létesül: a kir. ítélőtábla helytelenül vonta le a. nevezett körülményből azt a következtetést, hogy a Btk. 96. £-a szerinti halmazat forog fenn; mert az anyagi halmazat a •cselekmények többségét tételezi fel. Minthogy ez a minősítés a vádlott sérelmére szolgált, tehát a Bp. 385. §. utolsó bekezdéséhez képest hivatalból észlelendő: a kir. ítélőtábla ítéletét a Bp. 437- §• 3- bekezdése értelmében meg kellett semmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet kellett hozni.