Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

i6 280. szám. Btk K. M. a N. Gy. ellen elkövetett — a Btk. 278. §-a alá eső — gyilkosság bűntettében mint tettes, az ugyanazon N. Gy. ellen elkövetett, a Btk. 344. §-a alá eső rablás bűntettében a Btk. 70. §-a alapján mint tettestárs... R. J. a N. Gy. ellen elkövetett, a Btk. 278. §-a alá eső gyilkosság bűntettében, a Btk. 69. §-ának 2. pontja alapján mint segéd, az ugyanazon N. Gy. ellen elkövetett a Btk. 344. §-a alá eső rablás bűntettében, a Btk. 70. §-a alapján mint tettestárs.., mondatik ki bűnösnek. Indokok.... Megállapítottnak volt elfogadandó, hogy R. J. március 20-án azon akarattal és előre megfontolt szándékkal indult N. Gy. tanyájára, érkezett meg ott és maradt K. M.-al együtt a tanyán, hogy N. Gy.-öt együtt megölik és megrabolják. Tekintve mindazonáltal, hogy ámbár K. M. több ízben azt vallotta, hogy R. J. is ejtett fokosával ütést N. Gy. fejére, és ámbár az orvosi boncjegyzőkönyv azon állítása, hogy N. Gy. fején egy éles hasadás is találtatott, azt látszik mutatni, hogy ezen éles hasadás a R. J.-nél volt fokos élével okoztatott; mindazonáltal tekintve, hogy R. J. azon körülményt, hogy ő bármely ütést intézett volna N. Gy.-re, határozottan és következetesen tagadta; tekintve, hogy K. M. e körülményre tett előbbi állításának megtagadása, sőt s—i vallomására való figyelmeztetése után nem is állította többé egyenesen és határozottan azt, hogy ő látta, midőn R. J. N. Gy.-öt ütötte, hanem határozatlanul ezen körülményről következőleg nyilatkozott: «nem emlékszem már mindenre, úgy volt, ahogy a s—i első kihallgattatásomkor előadtam, ha azon vallomásomban benn van, hogy R. J. megütötte N.-et, akkor megütötte)); tekintve hogy dr. V. Zs. a meghaltnak fején észlelt folytonosság megszakítása iránt a végtárgyaláson különösen megkérdeztetvén, oda nyilatkozott, hogy a kérdéses sértés alig okoztathatott a fokossal és ugyanazon kérdésre adott feleletének végső sorában hozzá tevé «nem valószínű, hogy ezen sértés éles eszközzel ejtetett)); tekintve, hogy ugyanazon orvos a végtárgyaláson hozzá intézett utolsó kérdésre is csak azt felelte: anincs kizárva, hogy ezen sértések egyike fokossal ejtetett)): mindezek következtében nem lévén megállapítottnak elfogadható, hogy R. J. is ütött volna N. Gy.-re, a fennforgó tényállás szerint hiányzik minden ténybeli alap annak megállapíts-