Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

35i- §• ^12. szám. 181 A kir. Kúria zsarolás vétsége miatt vádolt R. I. ellen a h— i kir. büntetőtörvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1905. évi november 27-én 57,510. sz. a., a b—i kir. ítélőtábla által pedig a vádlott és a védő fellebbezésére 1906. évi május hó 25-én 4090. sz. a. elintézett bűnvádi perben a vádlott és a védő semmisségi panasza folytán következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasíttatik. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a védő a vádlott csatlakozásával, a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt. Ezt a semmisségi panaszt, a semmisségi ok közelebbi megjelölésének hiányában, a védelmül előterjesztett arra a ténykörülményre alapítottnak kellett tekinteni, hogy a vádlott, aki tudományosan és közérdekből foglalkozott a biztosítás kérdésével, nem vagyoni haszonszerzés céljából, hanem közérdekből tette közzé a röpiratot; továbbá, hogy a Btk. 351. $-ában meghatározott zsarolás tényálladéka azért sem forog fenn, mivel a röpirat első részének közzététele az állítólagos fenyegetést megelőzte, az pedig nem állapítható meg, hogy a meg nem jelent második rész mit tartalmazott volna. A kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott s ennélfogva a Bp. 437. §. első bekezdése értelmében a kir. Kúria határozatának alapjául szolgáló tények szerint a röpirat első része — melyben -egyebek között ezek a rágalmazó és becsületsértő állítások foglaltatnak : «a G. szédelgő társaság)); cctöbb mint 13 millió koronával csapta be a kötvénytulajdonosokat)); aelpanamázza biztosított feleinek tulajdonát képező nyereménydíjpótlékok legnagyobb részét, felei elveszítettek több mint 13 millió koronát, mely óriási összeg a G. igazgatósága által elkezeltetett)) — az 1904. évi február hóban jelent meg, vádlott pedig már az 1903. évben fenyegette F. K.-t, mint a G. biztosítótársaság magyarországi igazgatóját rágalmazó állítások közzétételével. Ugyancsak a valóknak elfogadott tények szerint vádlott a .röpirat első részének megjelenése után folytatta a fenyegetést azzal, hogy ha F. a röpirat szerzői jogát meg nem veszi [néhány ezer forintért, a második rész is meg fog jelenni, ez már F.-nek atyja ellen is fog irányulni, a vádlott a röpiratot minden számottevő embernek meg fogja küldeni s német és francia nyelvre is lefordíttatja;