Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

182 412. szám. Btk. ellenben, ha F. megveszi a szerzői jogot, a vádlott a röpirat összes példányait átadja s a támadást nem folytatja. E tényekből, különösen pedig abból, hogy a vádlott néhány ezer forint lefizetése esetében a röpirat már megjelent első részének terjesztésétől és a második rész kiadásától elállani volt hajlandó, nyilvánvaló, hogy a vádlottnak az volt a célja, hogy F. K.-tól vagy az ennek igazgatása alatt állott intézettől vagyoni hasznot szerezzen; s minthogy e célból F. K. rágalmazó és becsületsértő állítások közzétételével előzetesen megfenyegette, a röpirat első részének megjelenése után pedig a fenyegetést a második rész megjelenésének kilátásba helyezésével folytatta cselekménye a Btk. 351. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékának összes alkotó elemeit kimeríti. Nem volt figyelembe vehető a védő részéről a mai tárgyaláson előterjesztett az az érvelés sem, hogy mivel a röpiratban állított tények valók, azoknak közzétételével való fenyegetés nem alkalmas a zsarolás tényálladékának megállapítására. Ez az érvelés nemcsak azért nem alapos, mivel a kir. ítélőtábla a vádlott részéről állított tényeket nem fogadta el valóknak, hanem azért sem, mert a Btk. 263. §-a a rágalmazás é& becsületsértés némely eseteiben megengedi ugyan az állított tény,, illetőleg kifejezés valóságának bebizonyítását s azokban az esetekben a valóság bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi, de a törvénynek ez a kivételes rendelkezése nem terjed ki a Btk. 351. §-ában meghatározott zsarolás vétségére. A törvény tehát nem engedi meg, hogy valakinek bár valóban létező erkölcsi fogyatékossága ugyanannak megzsarolására büntetlenül felhasználtassék, minélfogva a Btk. 351. ^-ában meghatározott zsarolás vétsége létesül és büntetendő abban az esetben is, ha az a rágalmazó Vagy becsületsértő állítás, melynek nyomtatvány útján való közzétételével a fenyegetés vagyoni haszonszerzés céljából történt, esetleg való tényre von átkozott is. Ezeknél fogva a semmisségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára fektetett része is alaptalan s mint ilyen, a Bp. 437. negyedik bekezdése értelmében szintén el volt utasítandó.