Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

12 286. szám. Btk. által pedig vádlottnak és a kir. ügyésznek fellebbezésére 1890 május hó 13-án 9836. sz. a. elintézett bűnvádi ügyben ugyanazoknak fellebbezése folytán következő ítéletet hozott: A. M. és T. P. pénzügyőrök, továbbá Sz. M. községi bíró tanuknak vallomása, úgy vádlottnak vizsgálat alatti vallomásával, melyet a végtárgyaláson indokolatlanul vont vissza, e visszavonás tehát figyelembe nem is vehető, bizonyítva van, hogy a vádlott A. M. pénzügyőrt, tehát hatósági közeget, állásából kifolyó teendőjének végrehajtásában egy rúdnak fel- és ütésre emelésével és azon kijelentéssel, hogy «mindjárt agyonütlek)) veszélyesen fenyegette s ekkép hatósági teendőjének végrehajtásában akadályozta, mely csak azután foganatosíttatott, mikor vádlott le lett tartóztatva. Ezen cselekmény a Btk. 165. §-ába üköző hatóság elleni erőszak bűntettét állapítja meg, mivel vádlottnak a fentidézett viselkedésével, jelesen a veszélyes fenyegetéssel a most idézett szakaszban körülirt cselekménynek minden alkateleme ki van merítve; ennélfogva mindkét alsóbbfoku bírósági ítélet a vádbeli cselekmény minősítésére nézve megváltoztatik, vádlott a Btk. 165. §-ába ütköző, a 92. §. alapján azonban vétségnek minősített hatóság elleni erőszak vétségében mondatik ki bűnösnek stb. Btk. 286. szám. 65. §. A kihirdetés kieszközlése, az esküvő napjának kitűzése, csak előkészületi cselekmények s mint ilyenek a kettős házasság megkezdésének nem tekinthetők. E. H. 1893. évi december hó 28-án 4464/B. 1893. sz. Elnök: Szentgyörgyi Imre kúriai tanácselnök. Előadó: Kelemen Mór kúriai biró. A kir. Kúria kettős házasság kísérletének és magánokirathamisításnak bűntetteivel vádolt Z. J. és F. S. ellen a sz—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1892. évi november 25-én 12,488. sz. a., a sz—i kir. ítélőtábla által pedig Z. J. vádlottnak s ezen vádlott terhére a kir. ügyésznek fellebbezésére 1893. évi február hó 13-án 5599/892. sz. a. kelt ítéletével elintézett bűnvádi ügyben ugyanazon felek további fellebbezése folytán következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy az érvényes házassági kötelékben levő és