Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

i6o 395* szám. Btk. írt vétség elkövetése nem feltételeztetik a levél vagy távsürgöny elküldőjének állásától, vagyis attól, hogy a levelet vagy sürgönyt magánszemély küldte legyen, a közhivatalnoknak a hatáskörben intézett távsürgönye a törvénynek épen oly oltalma alatt áll, mint a magánszemélyé ; miből következik, hogy a közhivatalnok táv sürgönyének akarata ellenére történt felhasználásánál épen ügy sértett fél, mint bármely magánszemély. Ez okból, valamint tekintettel arra, hogy a ((birtokba helyezés)) nem feltételezi az erőszaknak valamely különös módját, hanem elkövettetik az a Btk. 327. §-ában megjelölt célból történt átvétellel vagy megtartással is, fogadta el a m. kir. Kúria a kir. ítélőtáblának azt a megállapítását, hogy vádlottnak cselekménye az érintett törvényszakasz első bekezdésébe ütközik. Btk. 395. szám. 327. §. Összetépett és eldobott levél vagy sürgöny is tárgya lehet a Btk. 327. §-ában meghatározott vétségnek. E. H. 1883. évi január hó 12-én 6735/B. 1882. sz. Elnök: Perczel Béla kúriai elnök. Előadó: Sümeghy István kúriai bíró. I. A m—i kir. járásbíróság 1881 december 24-én 4818 1881. sz. a. következő értelemben ítélt: Ifj. V. M. a Btk. 327. §-a alapján távsürgönytitoknak magánszemély általi megsértése vétségében bűnösnek mondatik ki, mert a B.-en megjelenő «E.» cimű napilap 1881. évi szeptember 21-iki számában két sürgöny jelent meg, az egyik Sándor az oroszok cárja, a másik Haymerle volt külügyminiszter aláírásával O cs. és apostoli királyi Felségéhez intézve, a szerkesztőségnek azon megjegyzése mellett, hogy e két sürgöny rendkívüli érdekességét és fontosságát fölösleges bővebben megmagyarázni. Ifj. V. M. vádlottnak a vizsgálat adataival teljesen megegyező vallomásából kétségtelen, hogy 1881. évi szeptember hó 16-án Ő Felségének M.-ról távozása után a S.-féle szállodának Ő Felsége által lakosztályul bírt részeiből G. K. kereskedő az általa kölcsönzött bútorokat visszaszállítván, azok közül szom-