Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

449- §• II8. szám. 6? vádi perben az utóbbi ítélet ellen a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy főmagánvád esetében a felmentett terhére az eljárás újrafelvételének indítványozására a Bp. 449. §-a értelmében a főmagánvádló jogosult és hogy e körül a főmagánvádlót a kir. ügyészség jogai illetvén, az a körülmény, hogy a Bp. 449. §-ának 3. pontja szerint ez újrafelvétel elrendelésének egyik feltételét képező új tény vagy bizonyíték nem a kir. ügyészség, hanem a főmagánvádló részéről hozatott fel, az újrafelvétel megtagadásának indokául nem szolgálhat. Megsértette tehát a törvényt, nevezetesen a Bp. 449. és 43. §-aiban foglalt rendelkezéseket a sz.—i kir. törvényszék fentidézett keletű és számú ítéletével annyiban, amennyiben a D. A. és D. A.-né főmagánvádlók részéről a H. L. és H. J. ellen könnyű testi sértés és becsületsértés vétségei miatt folytatott eljárás újrafelvétele iránt előterjesztett kérelmét abból az indokból utasította vissza, mert az újrafelvétel alapjául szolgált új bizonyítékokat nem a kir. ügyészség hozta fel. Jelen határozat a felekre nézve hatállyal nem bír. Indokok: D. A. és D. A.-né H. L.-t és H. J.-t az irányukban elkövetett, a Btk. 301. §-ában meghatározott kétrendbeli könnyű testi sértés és a Btk. 261. §-a alá eső kétrendbeli becsületsértés vétsége miatt feljelentvén, a sz.—i kir. járásbíróság 1901. évi december hó 17-én 1901. B. 1294 5. sz. a. hozott ítéletével H. J. vádlottat a D. A. sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétségében bűnösnek nyilvánította és emiatt bűntette; az ellene emelt többi vádak alól azonban őt felmentette, valamint felmentette H. L.-t is az ellene emelt vádak alól, mert azokat nem találta bizonyítottaknak. Ezt az ítéletet a sz.—i kir. törvényszék a közbevetett fellebbezések folytán 1902. évi január hó 27-én 706. sz. a. hozott és a felek megnyugvása következtében jogerőre emelkedett ítéletével helybenhagyta. D. A. és neje főmagánvádlók 1902. évi március hó 17-én 1502. B. 291. sz. a. beadott kérvényükkel, új bizonyítékokra hivatkozva, az alapperbeli ítéleteknek H. J. és H. L. vádlottakat felmentő részét illetően az eljárás líjrafelvételét szorgalmazván, az 5* .