Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)
jó. §. gg. szám. 85 határozott erőszakos nemi közösülés kísérletének bűntette miatt folytatott bűnvádi ügyben a főtárgyalást védő jelenléte nélkül tartotta meg; ügy megsértette a törvényt a m.—i kir. Ítélőtábla is azáltal, hogy ezen mulasztás orvoslása iránt nem intézkedett. Jelen határozat a felekre nézve hatállyal nem bír. Indokok: Ifj. D. Gy. a T. R. irányában elkövetett, a Btk. 232. §. 1. pontja és 65. £-a alá eső erőszakos nemi közösülés kísérletének bűntette miatt vád alá helyeztetvén, a m.—i kir. törvényszék a főtárgyalást 1901. évi október hó 12-én védő jelenléte és anélkül tartotta meg, hogy védőnek vádlott részére hivatalból való kirendelése iránt intézkedett volna; a m.—i kir. ítélőtábla pedig az elsőfokú bíróság felmentő ítélete ellen a közvádló részéről közbevetett fellebbezés folytán 1902. évi május hó 21-én tartott fellebbviteli főtárgyaláson hozott jogerős végzésével a közvádlónak az elsőfokú bíróság ítéletének az említett mulasztás okából való megsemmisítését célzó indítványát elutasította abból az indokból, mert szerinte a Bp. 56. §-ának 1. pontja a védelmet csak az öt évnél kezdődő szabadságvesztés-büntetés esetére mondja kötelezőnek. A m.—i kir. törvényszék fentjelzett eljárásával, úgy a m.—i kir. ítélőtábla említett határozatával megsértették a törvényt és pedig a Bp. 56. §-ának 1. pontjában foglalt azt a szabályt, mely szerint a főtárgyalásra védő rendelendő, ha a vádat oly bűntett miatt emelik, amelyre a törvény öt évig terjedhető szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapít meg. Ez a rendelkezés kötelezővé teszi a védelmet arra az esetre, ha a vád tárgya öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntethető, vagyis oly bűntett, melyre a megállapított büntetési tétel alapul vételével öt évnél súlyosabb büntetés szabható. Nyilvánvalóvá teszi ezt a miniszteri javaslat indokolása, mely szerint «a bűncselekményeknek a kötelező védelem szempontjából való osztályozásánál a bűntettekre megállapított súlyosabb (öt évi államfogházat, börtönt, fegyházat meghaladó) büntetési tételt vette a javaslat a rendszer alapjául, úgy hogy az e mértéket elérő büntetés lehetősége teszi kötelezővé a védelmet)). Téves tehát és a törvényben nem talál alapot a kir. ítélő-