Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

34 99- szám. valótlan; tekintve, hogy valamely ügyfél perbeli mulasztásának csak perbeli joghatály tulajdonítható, de ez bizonyítékot semmi esetre sem képezhet, abból tehát, mert a vádló idéztetés dacára meg nem jelent, még a bizonyítékok legszabadabb mérlegelése szerint sem lehet valamely tényt, mint ez esetten a jogos védelmet bizonyítottnak venni; tekintve végre, hogy a t.—i kir. járásbíróság által követett eljárás az ítélet jogerősségének közjogi jelentőségét sérti és ily gyakorlat esetleges lábrakapása a jogbiztonságot komolyan veszélyeztetné: ki kellett mondani, hogy a kifogásolt ítéletben a törvény többszörösen megsértetett. 56-§• 99. szám. 1. p. Ha a vádat oly bűntett miatt emelik, amelyre a törvény öt évig terjedhető szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapít meg, vagyis a melyre a törvényileg meghatározott büntetési tétel alapul vételével öt évet meghaladó szabadságvesztés szabható, a főtárgyalás védő jelenléte nélkül nem tartható meg. J. E. 1903 évi május hó 14-én. 4394 1903 sz. Elnök: Kelemen Mór tanácsvezető kúriai bíró. Előadó: dr. Szegheő Ignác kúriai biró. Koronaügyészség: dr. Tassy Pál koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt vádolt ifjú D. Gy. ellen a m.- i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1901. évi október hó 12-én 8230. sz. a., a m. i kir. ítélőtábla által pedig a kir. ügyész fellebbezésére 1902. évi május hó 21-én 301. sz. a. ítélettel elintézett bűnvádi perben a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzési hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy védő kirendelésének a Bp. 56. $-ának 1. pontja értelmében akkor van helye, ha a vádat oly bűntett miatt emelik, amelyre a törvény öt évig terjedő szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapít meg, vagyis amelyre a törvényileg meghatározott büntetési tétel alapul vételével öt évet meghaladó szabadságvesztés-büntetés szabható. Megsértette tehát a törvényt a m.—i kir. törvényszék az által, hogy ifj. D. Gy. ellen a Btk. 232. ^-ának r. pontjában meg-