Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

49- §• pS. szám. 83 bírósági segédtelekkönyvezető az ottani kir. járásbíróságnak 1899. évi szeptember hó 12-én 31 5. sz. a. a m.—i kir. törvényszék mint másodfokú bíróságnak 1899. évi szeptember hó 30-án 9885. sz. a. hozott ítéletei, valamint a d— i kir. ítélőtáblának 1900. január 16-án 6337/1899 sz. a. hozott végzése egybevetett értelme szerint becsületsértés vétségében saját beismerése és tanúbizonyítékok alapján bűnösnek kimondatott és ezért 25 frt, be nem hajthatás esetében 5 napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre ítéltetett. Az elítélt 1900. évi augusztus 10-én 376 sz. a. újrafelvétel iránt adott be kérvényt, amelyben T. F. nevű tanúra hivatkozott annak bizonyítása végett, hogy ő jogos védelemből cselekedett. Erre a kérvényre a kir. járásbíróság 1900. évi augusztus hó 31-én végzést hozott, amellyel az ügy tárgyalására határidőt tűzött és erre az elítélten kívül az alapperbeli sértett R. H.-t magánvádlóként és T. F. tanút a törvényes következmények terhe alatt megidézte. Az 1900. évi október hó 12-én tartott tárgyaláson egyedül az elitélt jelent meg, kinek indítványára a kir. járásbíróság ítéletet hozott, amellyel az alapperben hozott jogérvényes ítéleteket azon okból helyezte hatályon kívül, és az elítéltet az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól azért mentette fel, mert főmagánvádló a tárgyalásra meg nem jelenvén, vádja a Bp. 49. §-a értelmében visszavontnak volt tekintendő s vádlottnak az a védekezése, hogy a vádbeli cselekményt jogos védelemből követte el, valónak volt veendő. Tekintve már most, hogy az újonnan fölvett bűnvádi perben az ítélet tárgyát nem a vád, hanem az alapperbeli ítéletek alapjául vett tényállásnak valósága vagy helytelensége képezi, és így indítványnak visszavonásáról vagy a vádnak elejtéséről egyáltalán szólni sem lehet, s ezeknél fogva a perorvoslattal megtámadott ítélet indokai semmiképen sem egyeznek meg akár a Btk. 116. §-ának, akár a Bp. 49. §-ának rendelkezéseivel; tekintve, hogy újrafelvétel útján az alapperbeli Ítéletek részben vagy egészben csak az esetre foszthatok meg hatályuktól s az alapperben bűnösnek ítélt vádlott csak az esetben menthető fel, ha szabályszerű bizonyítás keresztülvitele folytán és pedig az új bizonyítékoknak az alapperbeli bizonyítékokkal való együttes és gondos mérlegeléséből az tűnik ki, hogy az alapperben elfogadott tényállás részben vagy egészben