Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

200 I71- szám. 1889: VI. t.-c. (3) naPÍ elzárásra mint fő-, valamint behajthatlanság esetén három és egy napi elzárásra átváltoztatandó harmíncz (30) és tiz (10) korona pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte el; mely büntetéseket és pedig úgy a főbüntetéskép kiszabott, valamint a pénzbüntetéseket helyettesítő elzárás-büntetést K. J. 1904. évi augusztus hó 24-étől ugyanazon hó 31-éig terjedő időben ki is állotta. A zs.—i kir. járásbíróság jelzett ítéletével a törvényt több irányban megsértette. Ugyanis: 1. az amerikai Egyesült-Allamokkal 1870. évi szeptember 20-án a kivándorló egyének állampolgárságának szabályozása végett kötött, az 1871 : XLIII. t.-c.-be iktatott államszerződés II. cikkében fel vannak sorolva azok az esetek, melyekben az osztrák-magyar monarchiának az egyesült amerikai államokban állampolgárságot nyert volt polgára hazájába való visszatértével a védkötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt bűnvád alá vonható; ellenben ha nem a felsorolt esetekben megjelölt, hanem más cselekvések vagy mulasztások által sértette meg a védkötelezettség iránt fennálló törvényes szabályokat, a védkötelezettség elmulasztása miatt az idézett t.-c. II. cikkének utolsó bekezdése szerint vizsgálat és fenyíték alá nem vonható.» Minthogy pedig a vádlott terhére rótt, az 1889 : VI. t.-c. 35. és 44. 5j-aiba ütköző kihágások nem tartoznak azok közé, melyekért az amerikai állampolgárságot nyert egyén büntethető, nyilvánvaló, mikép a kir. járásbíróság, habár vádlott amerikai állampolgársága előtte ismeretlen volt, a törvényt megsértette akkor, mikor K. J. vádlottat az említett kihágások miatt elitélte és büntette. 2. Vádlottnak a kir. járásbíróság ítéletében megállapított az a tette, hogy vádlott «a katonai sorozás elől Amerikába szökött és sem tartózkodási helyének elöljáróságánál nem jelentkezett, sem a sorozásra kitűzött határidőn nem jelent meg», nem az 1889 : VI. t.-c- 44. §-ában meghatározott véderő elleni kihágásnak, hanem az annak 45. §-ába ütköző véderő elleni vétségnek tényálladékát alkotja ; ez a vétség pedig az idézett t.-c- 68. §-ának utolsó bekezdése értelmében nem a kir. járásbiróság, hanem a kir. törvényszék hatáskörébe tartozván, a kir. járásbiróság törvénysértést követett el azzal, hogy ezt a vétséget az 1889: VI. t.-c. 44. §-a alá vonva, saját hatáskörében bírálta el.