Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

30., 3i. §. IS4- szám. 153 megjelent politikai tartalmú közlemény csupán egy alkalommal és minden .magyarázás vagy politikai irányú megjegyzés nélkül tétetett közzé. Megsértette a törvényt a k.—i kir. ítélőtábla is az által, hogy a kir. ügyész részéről az e.—i kir. törvényszék vádtanácsának említett végzése ellen közbevetett felfolyamodást elutasította. Jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal. Indokok-: A kir. ügyész dr. F. L. ügyvédjelölt mint az E.—n biztosíték nélkül kiadott «F. H.» című lap felelős szerkesztője ellen vádat emelt az 1848: XVIII. t.-c. 31. §-ába ütköző sajtórendőri vétség miatt azon az alapon, hogy az említett lapnak 1904. évi szeptember hó 26-án megjelent rendkívüli kiadásában H. I. országgyűlési képviselőnek K.—ben 1904. évi szeptember hó 25-én tartott és politikai tartalmú beszámoló beszéde közzététetett. Az e.—i kir. törvényszék vádtanácsa a terhelt részéről a vádirat ellen beadott kifogások tárgyalása alapján 1904. évi november hó 14-én 4258. sz. a. hozott végzésével a vádiratot a Bp. 264. §-ának 1. pontjára való hivatkozással elutasította és a bűnvádi eljárást megszüntette; a k —i kir. ítélőtábla pedig 1905. évi január hó 9-én 3618. sz. a. hozott végzésével a kir. ügyész által a vádtanács jelzett végzése ellen közbevetett felfolyamodást elutasította. A vádtanács, habár egyrészt nem vonatott kétségbe, hogy EL I. országgyűlési képviselőnek a politikai viszonyokkal foglalkozó és politikai nézeteit nyilvánító, kérdéses beszámoló beszéde politikai tartalommal bír; s hogy a «E. H.» olyan időszaki lap, melynek politikai tartalommal való kiadását az 1848: XVIII. t.-c. 31. §-a büntetéssel sújtja; és habár másrészt dr. F. L. nem mint a nevezett lap kiadója vagy tulajdonosa, hanem mint annak felelős szerkesztője vonatott felelősségre, a kir. ügyész vádiratát egyedül abból az indokból utasította el, mert «az a körülmény, hogy az említett újság csupán egy alkalommal rendkívüli kiadásként egy országgyűlési képviselőjének beszámoló beszédjét, mint a felvidéken közérdekű eseményt, minden magyarázás vagy politikai irányú megjegyzés nélkül közzétette, egymagában véve az 1848: XVIII. t.-c. 30. §-ában meghatározott sajtórendőri vétség tényálladékát ki nem meríti)); a másodfokú bíróság pedig ezt az indokolást a vádtanács vég-