Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

4*2- §• IjO. szám. 95 Jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal. Indokok: W. A. p— i lakosnak azon feljelentése folytán, mely szerint ifj. B. J. ugyanoda való lakos tőle 1906. évi február hó 12-én P.-n N. K. korcsmájában egy 10 koronás bankjegyet jogtalan eltulajdonítás céljából elvett, a bűnvádi eljárás ifj. B. J. ellen az ügyészségi megbízott indítványára a Btk. 333. és 334. §-ai alá eső lopás vétsége miatt a p.—i kir. járásbíróság előtt megindíttatván, a vádat a tárgyaláson is az ügyészségi megbízott képviselte; azt azonban a tárgyalás folyamán elejtette, mire W. A. sértett mint pótmagánvádló a vád képviseletét átvette és vádlott megbüntetését, valamint a bűnügyi költségek megfizetésében való marasztalását kérte. A p.—i kir. járásbíróság azonban 1906. évi február hó 26-án 1906. B. 47/2. sz. a. hozott, a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőssé vált ítéletével vádlottat a vád alól a Bp. 326. §-ának 2. pontja alapján felmentette; egyúttal pedig W. A. pótmagánvádlót a vádlott részére 10 korona bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Ezzel az utóbbi rendelkezéssel a nevezett kir. járásbíróság a törvényt megsértette. A jelen esetben ugyanis a bűnvádi eljárás sértett feljelentése folytán ugyan, de az ügyészségi megbízott indítványára hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt indíttatott meg; a vádat a tárgyaláson is az ügyészségi megbízott képviselte és azt csak a tárgyalás folyamán ejtette el; a bűnügyi költségeket pedig vádlott felmentése esetében a magánvádló a Bp. 482. §-ának második bekezdése értelmében csak abban az esetben köteles megtéríteni, ha az eljárás egyedül magánvád alapján folyt; nyilvánvaló tehát, hogy jelen esetben a sértett mint pótmagánvádló, vádlott részére a bűnügyi költségek megtérítésére csak a törvény megsértésével volt kötelezhető. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapszik.