Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

i6s. §. 2g. szám. 73 tetési tételek is kizárólag az azon fejezetben meghatározott egyes cselekmények súlyához lévén számítva, azok meghatározásánál szintén nem képezte a számbavétel tárgyát azon eset, ha a testi sértés, a hatósági közeg hivatalos eljárásának meghiúsítása, illetőleg akadályozása, vagy pedig azon közeg kényszerítése céljából követtetett el és eszerint a büntetőtörvénykönyv oltalmának tárgyát képező két külön és önálló jog megsértetett; tekintve, hogy a fentebbiekből következtetve a Btk. leglényegesebb kellékének a bűntett és a büntetés közötti arányosságnak felforgatása állana elő mindazon esetekben, melyekben csupán a súlyos testi sértés bűntettének büntetésével bűntettetnék az, aki a most említett bűntettet a törvény vagy a hatóság rendelkezésének végrehajtásában eljáró hatósági közeg ellen, a hivatása gyakorlatában azon célból követte el, hogy az állam vagy a közhatóság rendelkezésének foganatját meghiúsítva, a közhatalmat hivatásszerű cselekvésében megakassza; valamint az esetben is, ha csakis a Btk. 165. §-ában, illetőleg 168. §-ában meghatározott büntetés mondatnék ki az ellen, aki az állami illetőleg hatósági functió megakadályozásán kívül az ezen functió foganatosításánál fogva eljáró személy ellen a testi sértés vétségét is elkövette; tekintve, hogy az imént kiemelt aránytalanság elfogadása esetében, vagy az állam közérdekének az illető törvény külön rendelkezésében nyújtott hatályos oltalma merülne teljesen alá az állami érdeket esetleg túlszárnyaló személynek nyújtott külön oltalomban, vagy pedig viszont a személy oltalmának kellene az ezt absorbeáló közérdek oltalmában elenyésznie; tekintve különösen a föltett kérdés szempontjából, hogy a Btk. XX. fejezetében nem tétetvén különbség azon személyekre nézve, akik ellen az abban meghatározott cselekmények valamelyike elkövettetik, s eszerint a cselekmény minősége, illetőleg eredménye szerint rendelt büntetéssel büntetendők lévén mindazok, akik bárki ellen jogtalanul testi sértést követnek el; tekintve, hogy a közhatóság közege azáltal, mert a közhatalom megbízásában jár el, nem veszti el a törvény által mindenkinek személykülönbség nélkül megadott azon jogát, hogy testi egészsége, a jogellenes megtámadtatás merényletei ellen azon fokban, mint más személyé, a törvény védelmében részesíttessék;