Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

58 24- szám. Btk. indítványa folytán az u.—i kir. törvényszék vizsgálóbírája 1904. évi augusztus hó 9-én 2812. sz. a. hozott végzésével Sz. Gy. ellen a vizsgálatot a Btk. 262. igában meghatározott rágalmazás vétsége miatt elrendelvén, annak befejeztével a kir. ügyész Sz. Gy. ellen a Btk. 258. és 262. $-ai alá eső rágalmazás vétsége miatt vádat emelt; az u.—i kir. törvényszék vádtanácsa azonban a Sz. Gy. részéről a vádirat ellen tett kifogások folytán megtartott tárgyalás alapján 1905. évi január hó 13-án 174. sz. a. hozott végzésével az ügyet a járásbíróság hatásköréhez tartozónak nyilvánította azzal az indokolással, hogy csak a Btk. 261. ^-ában meghatározott becsületsértés vétsége forog fenn; a sz.—i kir. ítélőtábla pedig 1905. évi március hó 21-én 272. sz. a. kelt végzésével a kir. ügyész által a vádtanács végzése ellen közbevetett felfolyamodást elutasította, minek következtében az ügy az eljárásra illetékes t.—i kir. járásbíróság helyett a kir. Kúria által kiküldött u.—i kir. járásbírósághoz tétetett át. Ez a járásbíróság 1905. évi szeptember hó i-én 1905. B. 497. sz. a. hozott végzésével az ügyészségi megbízottnak a tárgyalás kitűzése iránt tett indítványa ellenére az eljárás megindítását a magánindítvány elő nem terjesztése indokából, hivatkozással a Bp. 527. §-ának első bekezdésére, megtagadta és az u.— i kir. törvényszék mint fellebbviteli bíróság a L. P. kir. járásbíró, mint a sértett t.—i kir. járásbíróság vezetője által a járásbíróság végzése ellen beadott felfolyamodást 1905. évi október hó 25-én 4561. sz. a. kelt jogerős végzésével elutasította. Ennek a végzésnek az indokolása elismeri ugyan, hogy a jelen esetben a t.—i kir. járásbíróság a maga egészében, de annak egyes tagjai is sértetteknek tekintendők lévén, a magánindítvány előterjesztésére úgy a járásbíró, mint a sértett bíróság főnöke, valamint annak egyes tagjai is jogosítottak; ennek dacára azonban az eljárás megindításának megtagadását helyesnek nyilvánítja azért, mert az igazságügyminisztérium nem tartozik a Bp. 525. §-ában felsorolt azon hatóságok közé, melyeknél a feljelentés joghatállyal tehető volna; mert továbbá a t.—i kir. járásbíró által az igazságügyminisztériumhoz tett, fentebb említett jelentés, minthogy abban a megbüntetés vagy megtorlás iránt sem kérelem, sem indítvány előterjesztve nincsen, sem feljelentésnek, sem magánindítványnak nem tekinthető; s mert ezek