Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)
5;- §• 6. szám. 13 sága esetén végrehajtandó további egy (i) napi börtönre mint mellékbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés átváltoztatását tárgyazó ezzel az ítéleti rendelkezéssel a kir. törvényszék megsértette a törvényt, mert a Btk. 53. §-ának első bekezdése szerint a pénzbüntetés behajtbatlansága esetén alkalmazandó szabadságvesztés-büntetés tartamának meghatározásánál egy forinttól tíz forintig, vagyis két koronától húsz koronáig terjedő Összeg helyett egy nap számítható; nyilvánvaló tehát, hogy a húsz koronát meghaladó pénzbüntetés helyett csak egy napi szabadságvesztés-büntetés nem állapítható meg. Ezeknél togva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy jelen határozat a felekre nézve hatállyal nem bír, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. 6. szám. Főbüntetésként kiszabott pénzbüntetés a Btk. 53. §-ának második bekezdése értelmében fogházra változtatandó át. F,z a szabály akkor is alkalmazandó, ha a pénzbüntetéssel büntetendő cselekmény államfogházzal büntetett vétséggel halmazatban áll, és a főbüntetésként kiszabott pénzbüntetés ebben az esetben sem változtatható át államfogházra. J. E. 1903. évi május hó 14-én 4392/1903. sz. Elnök: Kelemen Mór tanácsvezető kúriai biró. Előadó: dr. Szegheő Ignác kúriai biró. Koronaügyészség, dr. Tassy Pál koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria a levéltitok megsértésének, párviadalra való kihívás és becsületsértés vétségei, továbbá közcsend elleni kihágás miatt vádolt G. J., úgy becsületsértés vétsége miatt viszonvádolt I. L. ellen a k.—i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1902. évi március hó 10-én 1902. B. 195 7. sz. a., a k.—i kir. törvényszék által pedig I. L.-nak mint magánvádlónak és G. J. vádlottnak úgy is mint viszonvádlónak föllebbezésére 1902. évi október hó 11-én 10.095. sz. a. ítélettel elintézett bűnvádi perben a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: