Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

13 II. FEJEZET. Házassági akadályok. I. A házassági kötelék létesítésére vonatkozó jogszabályaink alapelve: az egyén házasságkötési szabadsága. Ezt az elvet a törvény több irányban áttörte és a házasságkötés szabadsága elé korlátokat állított. E korlátok a házassági akadályok, azaz a törvényben meghatározott azok a tények és állapotok, melyeknek fennforgása esetében házasságot kötni nem szabad. A mégis megkötött házasság hol érvénytelen, hol érvényes, de mindig büntetendő. (Lex plusquamperfecta — lex minusquamperfecta.) A házasság erkölcsi tartalmának és a közerkölcsiség követelményeinek megóvása céljából meg kell akadályozni, hogy bizonyos személyek között a házasság létrejöhessen (vérrokonság, egyenesági sógorság, a házastárs élete ellen törés, örökbefogadó és örökbefogadott-, gyám és gyámolt közötti viszony, stb.). A monogám házasság elve kizárja, hogy érvényes házassági kötelékben élő újabb házasságot kössön. Nem engedhető meg, hogy házaséletre nem alkalmas korban levő személyek kössenek házasságot. Vannak akadályok, amelyek a koruknál fogva kellő megfontolási képességgel rendszerint nem rendelkező házasulok érdekében állítanak tilalmat (szülői, stb. beleegyezés hiánya). Az akadályok aszerint, hogy milyen horderejű érdekeket kíván a törvény velük oltalmazni, különböző természetűek s az akadályok áthágásával kötött házasság sorsa is különböző. Valamennyi akadály annyiban azonos hatású, hogy a házasságkötést tilossá és büntetendővé teszi. Egyéb vonatkozásokban az akadályok között lényeges eltérések vannak. Vannak akadályok, amelyek olyan fontos érdekeket védenek, hogy az áthágásukkal kötött házasság érvénytelen. Ezek az