Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

234 merte és csak a kisebb súlyúnak és jelentőségűnek vélt köteles­ségsértést kívánta megbocsátani. Pl. a férj megbocsátotta felesé­gének, hogy idegen férfival nemi viszonyt tartott fenn, de később megtudta, hogy az idegentől az asszony teherbe esett. A feleség megbocsátásra alapított védekezését a Kúria elutasította és a ke­resetnek helyt adott, mert: „az élő gyermek az erkölcstelen cse­lekedet tekintetében állandó figyelmeztetés a férjre, a társadalom előtt pedig kétségtelen bizonyítéka az asszony hűtlenségének.'"20 — A férj megbocsátotta felesége házasságtörését, mikor azonban tudomására jutott, hogy felesége a házasságon kívüli nemi érint­kezést mások jelenlétében, az erkölcsi érzék teljes hiányára utaló körülmények között végezte, a tényállásra bontókeresetet ala­pított. A megbocsátási kifogást a Kúria elutasította, mert: „a férj a megbocsátáskor nem ismerte a kötelességsértés súlyosabb er­kölcsi megítélés alá eső körülményeit."21 III. A megbocsátás kifejezetten: szóbeli, írásbeli nyilatkozat­ban, vagy hallgatólagosan, utaló magatartásban nyilvánulhat meg, utóbbinak minden olyan alakjában, melyből alaposan kö­vetkeztethető a megbocsátási akarat. A mindennapi életben leggyakrabban a hallgatólagos meg­bocsátással találkozunk. Az esetek túlnyomó többségében a bontóper alperese azt hozza fel kifogásként, hogy felperes az ismert házastársi köte­lességsértés ellenére olyan magatartást tanúsított alperessel szemben, amelyből az következik, hogy a házasságot fenn kívánta tartani. A bíró a következtetési alapként felhozott, megbocsátásra utaló magatartás okát, alapját vizsgálva, az adott eset összes körülményeinek, a felek egyéniségének és életviszonyainak ala­pos mérlegelésével dönti el, hogy az utaló magatartásból lehet-e a megbocsátási szándékra okszerűen következtetni? A bírói gyakorlat e kérdésben a következő: 1. A kötelességsértés ismeretében végzett nemi érintkezés a megbocsátásnak mindig kétségtelen jele,22 akár az együttélés,23 akár a különélés alatt bár csak egy alkalommal,24 akár a bontó­per folyamán25 történt. A kényszer hatása alatt álló, megfélemlített házastárssal való nemi érintkezésre azonban nem lehet hivatkozni, mert a meg­20 553/1933. 21 4544/1934. 22 7139/1928., 1821/1937. 2Í! 1570/1927., 24 234/1935. "-•> 644/1933., 5524/1934.

Next

/
Thumbnails
Contents