Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

218 anyagi jogilag mégis csak külön-külön bírálandó el457) a házasság felbontására irányuló kereset és viszonkereset, nemkülönben a vétkesség és viszonvétkesség megállapítása iránt előterjesztett kérelem mindig együttesen döntendő el.458 A Kúria ez elvnek megfelelően szigorúan vizsgálja, hogy a bontást kérő házasfélnek a másik házastárséval egyenlő súlyú, vagy súlyosabb kötelességsértése nem zárja-e ki a feldultságot és ennek eredményeképen a bontás lehetőségét.459 3. Ha mindkét házastársat terheli kötelességsértés, úgy a feldultság elbírálásánál a kötelességsértések egymáshoz való súlybeli viszonya jön elsősorban figyelembe.460 A bírói gyakorlat megkívánja, hogy a bontást kérő magatartása ne legyen súlyosabb elbírálás alá eső, mint az ellenfél 457 L. Tóth György: „A Ht. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme." ÍP. J. 1933. 8. sz. 395. í.j. 458 Hogy ez a gyakorlat nem ellentétes a Ht. szellemével, sőt megalkotásakor a törvényhozó a törvény ilyen értelmű alkalmazására egyenesen gondolt is, azt az indokolás következő része mutatja: „ha a felperes a házasság felbontását feltételes bontóok alapján kéri, minthogy ilyenkor a bíró a házasság felbontását csak akkor mondhatja ki, ha a házassági viszony súlyos megromlásáról meggyőződött, kikerülhetetlen lesz annak mérlegelése, vájjon valóban elviselhetetlenné vált-e a házastársi együttélés azon fél részéről, aki maga is megszegte hitvestársi kötelességét. Ebből az okból tartózkodott a javaslat annak kijelentésétől, hogy a kompenzáció általában nem vétethetik bírói figyelembe, csupán a kereseti jogot megszüntető hatályának megtagadásával fejezte ki elvi álláspontját." 459 A Kúria ismertetett álláspontját az irodalom többször erősen kifogásolta, így Szladits (II. 364.) érthetőnek tartja a felbontás mellőzését akkor, ha a bontást kérő kötelességsérlése súlyosabb s mégis ő panaszolja egyedül az életközösség elviselhetetlenségét, de kölcsönös súlyos vétkesség esetén, különösen arra az esetre, ha a felbontást mind a két fél kéri, Szladits szerint a házassági viszony többnyire annyira fel van dúlva, hogy a házasság fenn nem tartható. Almási egyenesen arra utal, hogy az ismertetett gyakorlat a „házasságjogi értelmetlenség" fogalmának megalapítására vezethet. Dr. Tóth György: „A Ht. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme" című cikkében a következőket veti meggyőző erővel e kételyek elé: ,J|z nem szabad hogy megtévesszen senkit, hogy mindkét fél a bontást kéri. ^ízen a réven a bíró a házasfél összes életviszonyainak csak egységesebb képét kapja, de a tárgyi jog szempontjából ennek súlya nincs. A házasfelek Jegyező r.karata a relatív bontóokot nem teszi súlyosabbá sem a törvényi „feldultság" fennforgását nyilvánvalóbbá. Ha mindkét fél bontási akarata súlylyal bírna, akkor mindkét fél vétkessége esetében a Ht. 80. §. utolsó bekezdésének jogszabályszerűsége megszűnnék, a házasfelek akarata lépne a törvény helyébe. Akkor a Ht. 77. §-nak formalizmusa is feleslegessé válna." 460 Ezt a gyakorlatot a jogirodalom nem helyesli s általában a mindkét fél részéről fennforgó vétkesség és bontásra irányuló kérelem esetében a bontás kimondását tartanák helyénvalónak. Ez a felfogás a feldultság kérdésének lényegét és törvényi szabályozását teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy félreismeri s a házasság felbontását a házasfelek kijátszási célzatának tenné ki. Ez volna a valóságos contra legem gyakorlat.