Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

217 A házasság erkölcsi tartalmának megfelelő helyes felfogás szerint a házastársak egymás magatartására való tekintet nélkül tartoznak teljesíteni házastársi kötelességeiket és az egyik fél kötelességszegése nem jogosítja fel a másikat hasonló magatartásra.455 A Ht. 81. §. 2. bek.-e, 84. §-a és a 85. §. 3. bekezdése köteléki jogunkban a bontóokok beszámítását (culpae compensatiot) kizárja.456 Ezzel a szabállyal teljesen összhangban áll bírói gyakorlatunknak az az iránya, mely a házasság fenntartása érdekében a házastársak kölcsönös vétkes magatartásának beható vizsgálatával igyekszik tisztázni a feldultság kérdését és mindkét fél vétkességének megállapítása mellett egyes esetekben mellőzi a feldultság megállapítását és elutasítja a keresetet, egyben a viszonkeresetet, más esetekben csak az egyik házasfél terhére állapítja meg a feldultságot és csak e házasfél vétkéből, vagy mindkét fél hibájából bontja fel a házasságot. Ez a gyakorlat lényegében a 878. sz. E. H.-ra támaszkodik, mely úgy intézkedik, hogy (noha a kereset és viszonkereset 455 5652/1929. 456 A Ht. világos kijelentése ellenére Kolosuáry (tankönyvében 490. old.) és Jancsó a relativ bontóokok kompenzáló hatásáról ír. A culpae compensatiot némely jogrendszer, így különösen a canonjog ma is elismeri, főleg a házasságtörés kapcsán („pária delicta mutua compensatione delentur", L. Sipos: A katolikus házassági jog rendszere a Codex Juris Canonici szerint, 309. old.). A kölcsönös vétkesség kiegyenlítődésének elvét azonban a Ht. teljesen kizárta. Ez az idézett törvényi kijelentésekből és magából a törvény indokolásából folyik. A bontóokok beszámításának kizárása kapcsán az indokolás kiemeli, hogy a házassági viszony és az abból származó kötelességek helyes értelmezése mellett compensationak önálló alakjában létjogosultsága nincs. A compensatio elméletének felállítása eredetileg a házasság lehető fenntartásának igyekezetéből és abból a hibás felfogásból eredt, mintha a házasság csak a feleknek egymásközötti viszonyában képezné házasságtörés esetén sérelem és kötelességszegés tárgyát és nem a köz szempontjából is esne sérelem a házasságon, mint erkölcsi és társadalmi intézményen. „Szigorú és a házassági intézmény méltóságának megfelelő felfogás szerint a házastársak tekintet nélkül egymás magatartására tartoznak házastársi kötelességeiket teljesíteni s az egyik fél kötelességszegése nem jogosítja fel a másikat hasonló vétkes magatartásra. Ellenkező eljárás egyenes felbátorítása annak a félnek, kinek házastársa felbontó okot szolgáltatott, hogy házastársi kötelességeit a maga részéről is megsértse, midőn eljárásának súlyos következményeitől a törvény eleve megvédi. Mert amely jogrendszerben a kompenzáció álláspontja érvényesül, az következetesen nem állapodhatik meg a házasságtörésnél, hanem az egyszer elfogadott alapon azt a felbontási rendszer egész területén meg kell honosítania, amely oly kísérlet, melyre egyetlen törvényhozás sem vállalkozhat." (Indokolás.)