Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

X II. Az elválások gyakoriságának növekedése különböző számítási eljárások szerint Budapesten 1880-tól 1931-ig a népszámlálások időpontját környező átlagokban: Átlagban; A z e 1 v á I á s o k Átlagban; egv-eoy évre eső átlagos abszolui s/áma: ezer Átlagban; egv-eoy évre eső átlagos abszolui s/áma: lélekre uj házasságkötésre házas nőre (=fennálló há asságra) Átlagban; eső aránya 1890—1891. 19 0.05 6.27 0.32 1880—1881. 34 0.07 8.00 0.44 1900—1901. 273 0.39 42.76 2.30 1910—1911. 701 0.80 81.91 4.65 1920—1921. 1538 1.66 136.74 8.43 1925—1926. 1812 1.89 184.92. 9.616 1930—1931. 1547 1.53 145.17 7.25 megismételt (palingam) Itt megjegyzendőnek vélem, hogy házasságoknak korlát volna állítandó. Az a házasfél, akinek a házasságát a saját vétkessége okából a bíróság már kétszer felbontotta, a további házasságkötéstől eltiltandó volna. Nem érdektelen az elvált nők szaporodásának budapesti statisztikáját is megismerni. III. Az elváltak számának és arányának gyarapodása Budapesten 1869-től 1930-ig. A népszámlálá; éve A törvényes"!! elvált családi állapotú férfiak nök száma férfiak nök aránya a népességben 1869. 1880. 1890. 1900. 1910. 1920. 1930. 673 524 695 807 1843 2727 5869 1059 1018 1211 1614 4036 6536 13076 0.5 0.3 0.3 0.2 0.4 0.6 1.3 0.8 0.6 0.5 0.4 0.9 1.3 2.4 Ez a statisztika súlyos bizonyítékul szolgál annak az igazolására, hogy a nők nagyrésze a házasságból olymódon igyekszik szabadulni, hogy mesterkélt magatartása után a férj mondassék ki vétkesnek és a megítélt tartásból szabadon élhessen. Budapesten a jogilag fennálló házasság dacára körülbelül még ugyanennyi nő él a férjétől külön. 6 Az 1925. évi budapesti népszámlálás a családi állapotot nem regisztrálta, így az az 1920. évben talált arány alapján nyert kiszámítást az 1925. évi népszámlálás végszámából.