Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

IX alapjának fogadja el, hogy egyazon évben a házasságkötések száma és a házasságok felbontásának száma milyen viszonyban állanak.4 Absolut számokban a bontások így alakulnak a világháborúig : Magyarországon: Budapesten: 1880. 1249 24 1890. 1123. 34 1900. 2094 255 1910. 6919 659 1911. 7397 743 1912. 8187 876 1913. 7842 754 1914. 6906 757 Jellemző, hogy 1890. és 1900. év között — 1894. X. l-re figyelemmel — a bontások száma Budapesten meghétszereződött. A világháború előtti és világháború utáni átlagos számitások a következő eredményt mutatják: I. Az elválások országos gyakoriságának növekedése különböző számítási eljárások szerint a népszámlálások időpontját környező átlagokban: A magyarországi elválások Abszolút száma ezer Átlagban Abszolút száma lélekre uj házasság kötésre házas nőre (=íinnálló házasságra) e s 3 aránya 1880—1881. 1160 0.08 8.85 0.41 1890—1891. 1106 0.07 8.67 0.35 1900—1901. 2294 0.13 15.44 0.67 1910—1911.5 7155 0.39 43.41 1.92 1920—1921. 6188 0.77 66.32 3.76 1925—1926. 5802 0.70 76.73 3.29 1930—1931. 4926 0.57 63.86 2.62 A most készülő népszámlálás után fogunk az 1930—40-es évek összefoglaló statisztikájához jutni. Jól jegyezzük meg, hogy az 1920. utáni átlagok a lecsökkent lakosságú Csonka-Magyarország családerkölcsét mutatják. 4 Az idősebb korban kötött házasságok és a régebbi házasságok felbontására vonatkozó különbségek a statisztikai adatokból tűnnek ki. 5 1920—1921-től a mai, azelőtt a történeti területre vonatkozó adatok.