Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

85 53. §. Megtámadható a házasság kényszer miatt, ha azt valamelyik házasfél fenyegetéssel előidézett alapos félelem következtében kötötte. A házassági akaratkijelentésnek a 38. §. szerint szabadnak és valódinak kell lennie. A kényszer az akarat szabadságát kizárja, ennélfogva a kényszer hatása alatt tett házassági nyilatkozat nem tekinthető a házasuló akaratán alapulónak. A kényszer a házassági jogban is alkalmazandó általános jogelvek szerint kétféle: fizikai és lelki kényszer (vis absoluta, vis compulsiva). A fizikai kényszernél idegen akarat működik. Az eljáró személy csak eszköze, keresztülvivője az idegen akaratnak. Ilyenkor még a látszata sem forog fenn a kijelentést tevő saját akaratának: „non agit, sed agitur."50 A törvény szövege nem emlékezik meg a fizikai kényszerről.51 bár elképzelhető, hogy a polgári tisztviselő előtt a házasságkötési akaratkijelentés teljesen a kényszert kifejtő ténye. Például a hipnózis által kifejtett suggestio. Az általános felfogás szerint52 a fizikai kényszer folytán kötött házasság nemlétező házasság. — Van felfogás,53 mely a fi50 Büntetőjogi szempontból ilyenkor a fizikai kényszert kifejtő „közvetett tettességéről" szólunk s a bíró felmenti az eszközként felhasznált személyt. 51 Abból indult ki ugyanis a törvényhozó, hogy „a polgári tisztviselő előtt tett házassági akaratkijelentés kívánalma kizárja teljesen, hogy maga az akaratkijelentés ténye közvetlenül alkalmazott testi erőszak hatása alatt történjék, azaz, hogy ezen aktusnál fizikai kényszer egyáltalában fennforoghasson. Ha pedig maga a polgári tisztviselő előtt történt akaratkijelentés nem közvetlenül alkalmazott testi erő hatása alatt, hanem fenyegetéssel előidézett alapos félelem folytán történt, ügy a lelki kényszernek a Ht. által megtámadási okként szabályozott esetével kell számolni." (Indokolás). A Ht. kiindulópontja a fizikai kényszer lehetetlenségéről helytelen, bár kétségtelen, hogy a fizikai kényszer esetében tett kijelentés külső megjelenésében, mint a házasuló kijelentése áll előttünk, mégis a házassági viszony érintett lényegének megfelelőbb a házassági törvény által is elfoglalt az az álláspont, amely csak a kényszer által előidézett félelmet ismeri el megtámadási oknak, a kényszert magát nem, aminek következtében a fizikai kényszer hatása alatt létrejött házasságnál nem kell külön érvénytelenítési per, hanem a felek szabadon szétmehetnek s legfeljebb csak azért lehet szükség bírói eljárásra, hogy konstatáltassék a kényszer fennforgása, aminek kimutatása azt tanúsítja, hogy az ilyen módon keletkezett viszony nem volt házasság. (Reiner: 146.) 52 Szladits: 336., Almási: 47., Reiner: 146. 53 Raffay: I. köt. 287., Jancsó: 85., Reiner: 146.