Szladits Károly - Fürst László (szerk.): A magyar bírói gyakorlat. Magánjog. II. kötet (Budapest, 1935)

50 Szerződés. ha az magából a szerződés szövegéből kétséget kizáró módon meg nem állapítható. (4350/1920.) Szerződés értelmezésénél nem a használt kifejezések, hanem a tett rendelkezések döntik el a jogi minősítést. (P. V. 2468/1923.) MD. XVII. 99. A jogügyletek nem azoknak a felek részéről történt elnevezésükhöz, hanem tartalmukhoz képest minősülnek jogilag, azonban azoknak a felek részéről történt jogi minősítésüktől csak akkor lehet eltérni, ha erre elegendő alap forog fenn. A jogügyletek minősítésének a jogügyleteknek főtartalmukhoz képest kell történnie. (4194/1923.) MT. V. 53. Az, hogy a feleknek az okiratban kifejezésre juttatott ügyleti szándéka mire irányult, nem az okirat címzése, hanem az okirat tartalma és szövegének értelmezése alapján állapítandó meg. (P. VI. 1360/1931.) MD. XXIV. 193. Valamely magánjogi szerződésben az egyik szerződő félnek a másik féllel szemben tanúsítandó magatartása tekintetében tett kijelentését kötelezettségvállalásnak kell tekinteni, kivéve, ha a fél megfelelő módon kifejezésre juttatja azt, hogy kilátásba helyezett magatartása tekintetében kötelezettséget nem vállal, vagy ha ez a szerződésnek egybevetett egész tartalmából és esetleg a szerződés értelmezésénél figyelembe veendő kísérő körülményekből kifejezett jognyilatkozat nélkül is megállapítható. A feleknek a szerződés értelmezésére vonatkozó szóbeli megállapodása, akár a szerződés írásbafoglalásával egyidejűleg, akár pedig annál későbben jött létre, az írásbeli szerződés mellett is joghatályos és a szerződés értelmezése tekintetében a bíróságra nézve is irányadó. (P. I. 6170/1932.) MD. XXVI. 85. Az írásbeli szerződés mellett is megállanak a szerződéssel egyidejűleg létrejött oly szóbeli megállapodások, amelyek az írásbeli szerződésben foglaltak kiegészítésére, értelmezésére szolgálnak és annak tartalmával nem ellenkeznek. (P. III. 2835/ 1933.) MD. XXVII. 138. 2. Szoros értelmezés. Alperes szerződésileg arra kötelezte magát, hogy vendéglőjének sörszükségletét felperestől szerzi be. A szerződés szövegéből a bíróság megállapítja, hogy a szerződés hatálya csak az esetre és azon időre terjedt ki, míg alperes a vendéglő bérletét bírja, és mert a bérlettel felhagyott, a szerződés hatálya is megszűnt; s mert a felek közt kikötve nem lett, hogy alperesnő a bérletet másra át nem ruházhatja, felperes az alperestől, ki a bérletet a szerződésben megállapított idő eltelte előtt átruházta, a hátralevő időre elmaradt hasznot nem kérhet. (1156/1904.) Dt. 4. f. II. 204. Az a kikötés, hogy a haszonbérlő a lovak beszámításávai bizonyos számú nagymarhát köteles tartani, nem értelmezhető