Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)
93 Fiók vezetőjének jogköre. A bankügyletekkel foglalkozó részvénytársaságok vidéki fiókjainak üzletvitelével a pénzfelvétel együtt jár. Az ilyen fiókintézet vezetőjének jogköre tehát a cég üzletével kapcsolatos fizetések átvételére kiterjed. A K. T.-nek a kereskedelmi meghatalmazottak jogkörét megállapító ezek a szabályai azonban nem kényszerítő jel legűek. Ebből következik, hogy a főnök a kereskedelmi meghatalmazott törvényes jogkörét korlátozhatja. Ez a korlátozás mégis harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a harmadik személy a meghatalmazás korlátozásáról tudott vagy a rendes kereskedői gondossággal tudhatott. Abból a tényből, hogy az alperes részvény társasáig említett fiókintézeténél külön pénztá,rnokot alkalmazott, aki a pénzkezelést a fiókintézet üzleti helyiségében — esetleg pénztárként megjelölt helyen — végezte: nem lehet kétséget kizáróan felismerni az alperesnek arra irányuló akaratát, hogy ezzel a fiókintézet vezetőjének pénzfelvételi jogát kizárja. Egyéb erre utaló tényre pedig az alperes nem is hivatkozott. Helyes ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperes a fiókintézetnél I. ügyvezető igazgató kezeihez teljesített és az utóbbi által a fiókintézet nevében — bár nem cégszerűen — elismert fizetésért felelősséggel tartozik. (Kúria P. IV. 3829/1939.) Együttes képviseletre jogosult személyek szóbeli ügylete. Az irányadó tényállás szerint a vitatott megállapodás az alperesi részvénytársaság képviseletére jogosított három egyén akaratmegegyezésével létesült. Nincs olyan jogszabály, hogy a részvénytársaság képviseletére együttesen jogosult személyek szóbeli akaratkijelentése csak akkor hatályos, ha az együttes jelenlétükben és időbelileg egybeeső nyilatkozattal történik. (Kúria P. II. 4698/1939.) A K. T. 194. §-ához. Felügyelőbizottság megbízásának alapszabályellenes megh osszabbítása. Való, hogy az alperes részvénytársaság alapszabályai értelmében a felügyelőbizottság megbízása egy évre szól. Minthogy azonban az 1932. évi január hó 30-iki rendes közgyűlésnek határozatlan időre szóló megbízást adó határozata ma is érvényben van, azt sem annak idején, sem most senki meg nem támadta, az 1938. február 5-iki közgyűlés határozatai sem támadhatók meg olyan okból, amely az 1932-ben hozott és érvényben álló határozaton alapszik, miként ezt a m. kir. Kúria 6. V. 1894. és P. IV. 4738/1935. sz. határozataiban már ismételten kimondotta volt. (Kúria P. IV. 5562/1938.)
