Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

89 írásával a cég már érvényesen jegyezve van és így más igazgatósági tag aláírása ahhoz való csatolásának a cégjegyzési hatáskört kifejező és megvalósító jelentősége nincs, ebből folyóiag a cég egyedül való jegyzésére jogosult tagon kívül a többi igazgatósági tag a cégjegyzésből lényegileg kizártnak tekintendő. Ez a törvényellenes alapszabály rendelkezés akként módosítandó, hogy az egyedül cégjegyzésre nem jogosult igazgatósági tagok se legyenek a cégjegyzésből lényegileg kizárva, amely kizárás már oly megoldás mellett sem forog fenn, ha közülük ketten együttesen érvényesen jegyezhetik a céget. (Kúria P. IV. 350/1932. B. T. P. VI. 11.603/1932.) Úgyszintén nem zárja ki a cégjegyzésből az igazgatóság tagjait az oly alapszabály intézkedés, mely szerint a kettőnél több tagból álló igazgatóság tagjai közül kettő jegyzi a céget, de a cégjegyzés érvényességéhez az egyik aláírónak az alapszabályokban különösen megnevezett igazgatósági tagnak kell lennie. (Bp. T. VI. 11.749/1935/20.) (Budapesti kir. ítélőtábla 12.175/1935/22.) A K. T. 191. §-ához. Igazgatósági tag tiltakozása az igazgatósági intézkedés ellen. Tudomáshiány egyenlősége a tudomással. A r. t. igazgatósági tagjainak a károsulttal szemben fennálló felelőssége egyéni felelősség, tehát a törvénybe vagy alapszabályokba ütköző és károsodást előidéző cselekményekért és mulasztásokért csak a cselekményben, illetve mulasztásban részes igazgatósági tagok felelnek. A többi igazgatósági tag felelőssége pedig csak akkor állapítható meg, ha a jogellenes ténykedésekről tudomást szereznek és azok ellen a K. T. 191. §-a értelmében nem tiltakoznak. A tudomással egyenlőnek kell tekinteni azonban azt, ha a tudomás hiánya az ügyvitel kötelező, lehető ellenőrzésének elmulasztásából ered. A meg nem támadott tényállás szerint a takarékpénztárnak vidéken lakó tagjai, a II—V. rendű alperesek a d.-i malom felépítését és felszerelését igagatósági ülésen kívül beszélték meg és határozták el. Ugyancsak meg nem támadott tényállás az, hogy a malom építéséhez és felszereléséhez szükséges megrendeléseket és folyósításokat cégszerű aláírással A. alperessel együtt mindig a III—V. rendű alperesek egyike tette meg, ellenben az I. és VI. rendű alperesek sem az építkezés elhatározásában, sem a folyósításokban részt nem vettek, amint hogy nem vitásan nem vettek részt a takarékpénztár ügy vezetésében sem. A felperesek maguk sem állít ják, hogy az I. és VI. rendű alperesek tudták volna, mikép a takarékpénztár a saját részére malmot akar építeni, sőt az I. r. alperest illetően A. személyes meghallgatása során tett kijelentéséből kitűnik, hogy ezt a nevezett alperes előtt egyenesen titkolták. Ily képen pedig azt is meg kell állapítani, hogy az I. és VI. rendű alperesek a takarékpénztár és a d.-i malom közti rendezetlen viszonyról csak akkor sze-