Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)
90 reztek tudomást, amikor a takarékpénztár fizetési nehézségekbe került, illetve a VI. rendű alperes akkor, amikor ezt a tényt az elrendelt kényszerfelszámolás nyilvánvalóvá tette. Az a kérdés igényel tehát a kifejtettekre tekintettel elbírálást, hogy az ellenőrzési kötelezettségnek megfelelő gyakorlása esetén ezeknek az alpereseknek módjukban állott-e a d-i malom építésének elhatározásáról és annak céljára eszközölt nagyobb értékű, a takarékpénztár anyagi erejével arányban nem álló folyósításokról oly időben tudomást szerezni, amikor tiltakozásukkal a további befektetést, illetve a takarékpénztár immobillá válását megakadályozhatták volna. Az 1930. december 31.-én lezárt és a nevezett alperesek által utolsóként aláírt mérleg adataiból az I. és VI. rendű alperesek még a köteles gondosság kifejtése mellett sem következtethették, hogy a malomépítés a takarékpénztár saját vállalata, mert a malomépítésre eddig felhasznált befektetés az ingatlantulajdonos A. tartozásaként szerepelt túlnyom órészben. Nem is gondolhattak tehát szükségszerűen arra, hogy a malomépítés a takarékpénztár részéről további befektetéseket tesz szükségessé. Eddig az időpontig egyébként sem volt a befektetés összege olyan, amely szükségképen immobillá tette a takarékpénztárt, mert a szakértő véleménye szerint az immobilitást az 1931. évben történt befektetések idézték elő. Ezekre való tekintettel a nevezett alpereseket illetőleg a felelősség alapjául szolgálható tudomásszerzés I. r. alperesre nézve csak 1931. évi augusztus hóban, VI. r. alperest illetően pedig csak abban az időpontban állapítható meg, amikor a takarékpénztár kényszerfelszámolás alá került, A felperesek által alakilag valódinak és tartalmilag valónak kifejezetten elfogadott levelek bizonyítják, hogy I. rendű alperes, mihelyt a takarékpénztárnak a d.-i malommal való viszonyáról tndomást szerzett, 1931. augusztus 30-án kelt és a, takarékpénztári ügyvezető igazgatóhoz intézett levelével az igazgatóság által a d.-i malom részére eszközölt nagy összegű folyósítások ellen tiltakozott és tiltakozását 1931. évi szeptember hó 5-én a felügyelőbizottságnak is bejelentette. A kifejtettekre tekintettel tehát nevezett alperes ezzel a ténnyel a K. T. 191. §-a értelmében a felelősség alól mentesült. A VI. rendű alperes pedig a kifejtettek szerint már olyan időben szerzett tudomást az igazgatóságnak a d.-i malommal kapcsolatos tényeiről, amikor a beruházások már teljesíttettek, amikor tehát a tiltakozásnak és a tiltakozás bejelentésének nem volt sem célja, sem értelme. A fellebbezési bíróságnak az az ítéleti rendelkezése tehát, amellyel elutasította felpereseket ezekkel az alperesekkel szemben támasztott keresetükkel, az itt kifejtettekre tekintettel nem sért anyagi jogszabályt. (Kúria P. IV. 2957/1936.)