Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

76 egész általánosságban a „károsulttal" szemben állapítja meg, de következik ez a kártérítésre általában érvényes abból a magánjogi szabályból is, hogy aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen megsérti, köteles a másiknak, a „sértettnek" ebből eredő kárát megtéríteni. A kártérítésre való jogosultság tehát a sértett személyéhez tapadó jog, amely a törvényben külön meghatározott és ezúttal fenn nem forgó kivételektől eltekintve, az általános jogutódlás és a kártérítési jog engedményezése esetén kívül a sértett jogutódára át nem száll. Következésképen a részvény puszta átruházásával az új szerző a jogelődjének az igazgatósági tagokkal szemben a K. T. 189. §-a alapján netán érvényesíthető kártérítési igényét még nem szerzi meg, hanem ehhez az is szükséges, hogy a jogelőd az őt megillető kártérítési jogát a részvényt megszerző jogutódjára átengedményezze. (Kúria P. IV. 4934/1929.) Csődkérés elmulasztása. Minthogy a K. T. 189. §. második bekezdése értelmében az igazgatóság tagjai a részvénytársaság hitelezőinek felelősek azért a kárért, melyet a törvényi kötelezettségeik megsértésével azoknak okoztak, kellő időben való csődnyitás esetén pedig bizonyos kielégítéshez a felperes előreláthatólag jutott volna, az alperes kártérítő kötelezettségét a m. kir. Kúria a Pp. 391. §-ához képest megállapította. A megtérítendő kár összege attól függ, vájjon a felperes a hátralékos követelésre milyen kielégítést kaphatott volna megfelelő időben való csődnyitás esetén. A valószínű kielégítési hányadnak a részvénytársaság könyvei és feljogyzései alapján való kimutatása az alperesnek lesz a feladata. (Kúria P. IV. 15/1931.) Igazgatósági tag felelőssége alkalmazottak fizetésééit. Az igazgatóság hamis jelentést tett a cégbíróságnak, amennyiben a felemelt alaptőke befizetését a valóságnak meg nem felelő adatokat tartalmazó könyvkivonattal igazolta. A K. T. 218. §-ának 1. pontja alapján kereskedelmi vétségnek minősülő ez a cselekmény kapcsolatban az igazgatóságnak a K. T. 187. §-a ellen is vétő azzal a mulasztásával, hogy a részvénytársaság vagyoni romlását leplezve felszámolás vagy csődnyitás végett tett intézkedéssel idejekorán nem akadályozták meg a részvénytársaság vagyonának teljes megsemmisülését, okul szolgálhatott arra, hogy a részvénytársaság teljesítőképessége tekintetében félrevezetett hitelezők, akik közé a munkaadó fizetésképességét feltételezve szolgáló alkalmazottak is sorozandók, követelésüket elvesztették. Az ezeket a cselekményeket elkövető igazgatósági tagok vagyoni felelőssége az eset körülményeinél fogva az egész kereseti követelés tekintetében megállapítható, mert a megszolgált időre hátralékos munkabérkövetelés, mint elsőosztályú követelés, a felmondási időre érvényesített munkabérkövetelés pedig mint tömegtartozás, kellő időben történt csődnyitás esetében mindenesetre fedezhető lett volna. (Budapesti ítélőtábla P. IV. 2825/1930.)