Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

73 hogy ez a törvény az ipari jelzálogkölcsön fedezetének fokozott mérvét kizárólag csak a kölcsönkövetelés alapján kibocsátott és közforgalomra szánt ipari záloglevelek értékének biztonsága érdekében í,rja elő. Ebből az következik, hogy a felperesek, mint a jelzálog adós egyéb hitelezői, az ipari jelzálogjog terjedelmének korlátozását semmiképen sem kérhetik, mert ez az említett értékpapírok értékének biztonságát érinti; de következik az is, hogy VH-ed rendű alperes kártérítési kötelezettségét felperesek irányában egyedül azon az alapon, hogy jelzálogkölcsön engedélyezésekor VII. rendű alperes a fedezet mértékére irányuló szabályokat megsértette, megállapítani nem lehet, hanem VII. rendű alperes kártérítési felelősségéről csak abban az esetben lehetne szó, ha az adós rt. igazgatóságának szán déka a jelzálogkölcsön felvételével a gyár egyéb hitelezőinek meg rövidítésére irányult volna és VII. rendű alperes e szándék megvalósítását a jelzálogkölcsön folyósításával tudatoson elősegítette volna A fentebb kifejtettekből azonban az következik, hogy ez az eset nem forog fenn. Minthogy az alperesek kártérítési kötelezettségét ekként megállapítani nem lehet, a fellebbezési bíróság a keresetet jogszabály megsértése nélkül utasította el. (Kúria P. IV. 2135/1936.) Csődnyitás kérését elmulasztó igazgatóság. Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a részvénytársaság igazgatósági tagjainak a K. T. 189. §. második bekezdése szerinti kártérítési felelőssége a kereskedelmi törvényen kívül más törvényben megállapított kötelezettség megszegésének eseteiben fent nem állana, mert a K. T. 189. §. második bekezdése a kártértési felelősségnek nem valamely különleges alapja, hanem ez a törvényi rendelkezés csupán kifejezett megnyilvánulása a K. T. 1. §-a szerint alkalmazandó annak az általános magánjogi jogszabálynak, amely szerint az, aki másnak jogvédte érdekét jogellene sen és vétkesen megsérti, a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni köteles. A K. T. 189. §. második bekezdése a K. T. tizedik címének, tehát ebben a 187. §-nak rendelkezését megszegő igazgatósági tag kártérítési felelősségét kifejezetten megállapítván, ez a kártérítési felelősség az ok és okozat azonossága folytán nyilvánvaló akkor is, amidőn az igazgatósági tag a csődkérvény benyújtását a Csődt. 244. §-ának rendelkezése ellenére mulasztja el. Az idézett törvényszakasz szerint, ha a kereskedő vagy kereskedelmi társaság fizetéseit megszüntette, azt a csőd megnyitása végett tartozik haladéktalanul az illetékes törvényszéknek bejelenteni. Azt, hogy a szóbanforgó részvénytársaság fizetéseit megszüntette volna, a fellebbezési bíróság azért nem állapította meg, mert egymagából abból a körülményből, hogy a részvénytársaság követeléseit engedményezte, ily következtetést levonni nem lehet. A fellebbezési bíróság azonban nem tárgyalta azt a kérdést és nem állapított meg tényállást arra nézve" hogy a részvénytársaság az alkalmazottak fizetését részben ki nem adta és a részvénytársaság ellen kielégítési végrehajtásokat foganatosítottak. A K. T. 187. §. első bekezdésének megszegésére vonatkozó kereseti tényállítás valóságának megállapítása körében