Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

74 pedig indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta a szakértő véleményében megállapított azt a tényt, hogy a nevezett részvénytársaság vesztesége az 1929. évben 114.200 pengő lévén, a részvénytársaság 1929. december 31-én alaptőkéjének (222.000 P) felét mindenesetre elvesztette. Ha el is fogadható, hogy olyan vállalatnál, melynek fennállása és működése biztosítottnak mutatkozik, — az üzleti berendezést és a társaság üzemébe állandó használatra szánt vagyontárgyakat legfeljebb az elhasználásuknak megfelelő értékcsökkenés levonásával számított beszerzési vagy előállítási árban, vagy az ezeknél kisebb forgalmi értékben lehet felvenni, nem állhat meg ez az értékelés olyan vállalat vagyoni heyzetének megbírálásánál, amelynél az üzem további gazdaságos fennállásának lehetősége az adott körülmények között a rendes kereskedői gondosság megítélése szerint megszűnt. Döntő tehát annak a körülménynek tisztázása és megállapítása is, hogy a részvénytársaság tartozásainak összegére, veszteséges eladásaira, bevételeinek csökkenésére és a konjunktúra hanyatlására tekintettel a felperes és jogelőde hitelezésének tartama alatt mikor jutott olyan állapotba, amidőn a részvénytársaság tartozásainak teljesítése a részvénytársaság mobilizálható vagyonából már kilátástalannak mutatkozott, mert a vállalat vagyonának értékelése a kereskedői gondosságnak megfelelően akkor nem haladhatja meg azt az értékét, amelyet a vagyontárgyért a kényszerű eladás rendén az eset körülményei között elérni lehet. (Kúria P. IV. 407/1938.) Alaptőke felének elveszte miből állapítható meg? Az a körülmény, hogy a felperes ós jogelődje a r. t. fizetési nehézségeiről tudtak, nem jelenti egyúttal azt is, hogy a felperes és jogelőde a hitelezés időtartama alatt tudtak volna arról is, hogy a r. t. alaptőkéje felét elvesztette vagy tartozásai vagyonát meghaladták. Egymagában abból, hogy a felperes hitelező hasonló kőbánya vállalatának fekvésénél, szakismereténél és korábban a r. tnál viselt igazgatói állásánál fogva, továbbá úgy a felperes, mint jogelőde a hosszabb ideig tartó üzleti összeköttetéseknél és a vállalat telepén tett személyes látogatásaiknál fogva a r. t. üzemi épületeit, berendezéseit és felszerelését ismerték: még nem következik az, hogy a felperes és jogelődje a ihiitelezósi időtartam alatt tudták volna azt, hogy a r. t. alaptőkéje felét elvesztette vagy tartozásai vagyonát meghaladták. Ennek a körülménynek megállapítása ugyanis nemcsak a vállalat ingó és ingatlan vagyontárgyainak mibenlététől, hanem azoknak mindenkori értékelésétől és ennél az értékelésnél annak megbírálásától függ, hogy az üzem gazdaságos fennmaradásának lehetősége a vállalat összes külső és belső viszonyainak figyelembe vételével a rendes kereskedői gondosság megítélése szerint fennállott vagy megszünt-e1? A részvénytársaság egész üzleti helyzetének ilyen megbírálása pedig a felperesnek és jogelődjének módjában nem álljhatott. Azt, hogy a felperes a részvénytársaság alaptőkéje felének elvesztéséről vagy anyagi csődjéről tudott volna, kizárja azoknak az alpereseknek előadása, akik azt vitatják, hogy a felperes a rész-