Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

72 igazgatóság az ebben a rendelkezésben foglalt kötelességének eleget tesz a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás megindításának a kérésével is. (Kúria P. IV. 6291/1929.) Igazgatóság felelőssége csődkérés elmulasztásáért. Ipari jelzálogkölcsön felvételének következményei. A fellebbezési bíróság ítéletében foglalt, meg nem támadott megállapítás szerint nincs kilátás arra, hogy az adós gyár zárlati tömegének értékesítése révén befolyó összegből a VII. rendű alperes irtán álló jelzálogos hitelezők, köztük a felperes is, követeléseikre nézve akár csak részben is kielégítést kapjanak. A szóbanlévő ipari jelzálogkölcsön felvétele és VII. rendű alperesnek e révén szerzett jelzálogjoga okozta a felperesek károsodását, vagyis azt, hogy felperesek kereseti követelése még részben sem nyert kielégítést adósuknak vagyonából. Az, hogy a nevezett gyár igazgatósága a szóbanlévő ipari jelzálogkölcsönt felvette, kétségtelenül az ügyvezetés keretébe tartozó cselekmény volt Ámde e cselekmény kártokozó eredményéért az igazgatóság tagjai, — tárgyilagos kártérítési kötelezettségüket megállapító jogszabály hiányában, — csak vétkességük esetén tartoznának kártérítéssel. A szóban lévő cselekmény vétkessége nyilván fennforogna akkor, ha az igazgatóság tagjai a kölcsönfelvételkor kellő gondosság mellett előre láthatták volna azt, hogy a kölcsön felvétele és VII. rendű alperesnek ezzel szükségképen együtt járó jelzálogjoga a vállalat többi hitelezőinek károsodásába fog vezetni. Az alperesek terhére azonban ily irányú vétkességet megállapítani nem lőhet. A gyár igazgatóságának tagjai ugyanis mindenképen jóhiszeműen, vagyis vétkesség nélkül lehettek abban a meggyőződésben, hogy a gyár jövedelmezősége az évi tőke és kamattörlesztő részletre háromszoros fedezetet nyújt. Az ipari jelzálogkölcsön háromszoros fedezete és a gyár forgalmának 1924—1928. években mutatkozó emelkedő irányzata mellett pedig a gyár igazgatóságának tagjai jóhiszeműen és így a gyár főtisztviselőinek netán ellenkező véleményével szemben is vétkesség nélkül tételezhettek fel a vállalat életképességét és ehhez képest azt, hogy az ipari jelzálogkölcsön felvétele nem fog a többi hitelezők károsodására vezetni. Abból, hogy e feltevés helyességét a későbbi események aránylag elég rövid idő alatt megcáfolták, az alperesek rosszhiszeműségére nem lelhet következtetést vonni és pedig annál kevésbbé, mert a jelzálogkölcsön felvételekor már jelentkező gazdasági válságnak később bekövetkezett, de előre nem látható kimélyűlése is nyilván közrehatott a gyár vagyoni romlására és a hitelezők fedezetéül szolgáló vagyontárgyak elértéktelenedésére. Következésképen, ha a gyár igazgatósága 1930. évi május hó elsején, vagy azután mulasztást követett volna is el azzal, hogy a gyár ellen a Cs. T. 244. és 246. §-a értelmében a csőd megnyitását nem kérte, e mulasztás és a felperesek károsodása között nem volna oki összefüggés. Az alperesek kártérítési kötelezettségét tehát a szóbanlévő mulasztás alapján, annak fennforgása esetén se lehetne megállapítani. Az 1928: XXI. tc. rendelkezéseiből, főképen 2. és 17. § ából világosan kitűnik,