Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

58 ban a jó erkölcsökbe ütközik, a társaság" számára az anyagi jog szabályai védelmet biztosítanak, amely védelem annál jobban hatályosulhat, minél inkább és minél részletesebb tájékozást lehet szerezni a részvénytársaság mérlegéből, eredménykimutatásából s illetve ezek alapjául szolgáló jelentésekből arról, hogy az igazgatóság tagjainak bármely címen felvett javadalmazása az évi eredményt mennyiben befolyásolja; és mert az ilyen részletes tájékoztatás megkövetelésére a bíróságnak a részvénytársaságok és szövetkezetek nyilvános számadásra kötelezett jellege és a K. T. 179. és 195. §-ainak (240—244. §.) a számadásra s mérleg megállapítására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezései a törvényes alapot meg is adják. Ezekre való tekintettel, abban a kérdésben, hogy az igazgatóság oly tagja részére, aki a társaság javára az ügyvitel s képviselet szokásszerű keretén kívül eső teendőt végzett, állapíttassék-e meg ellenérték, s ha igen, mily összegben, az elhatározás jogát a törvény helyes értelmezése szerint az igazgatóság, mint a társaság általános ügyvivő és képviselő szerve hatáskörébe utaltnak kell tekinteni. 5. A kérdés ilyen megoldása után csak annak eldöntése marad fenn, hogy megvonassék az a határvonal, mely az igazgatóság tagjainak az ügyviteli és képviselet körébe eső azokat a teendőit, amelyek díjazása a már előadottak szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, elválasztja azoktól a teendőktől, melyek ezen a kereten kívül esnek s amelyeknek díjazását megállapítani az igazgatóság jogosult. A jogszabálynak a gyakorlatban helyes alkalmazása ugyanis ezen fordul meg. A két területnek minden felmerülhető esettel számoló tüzetes elkülönítése nehézségekbe ütközik, mert a társasági ügyvitel fogalmának határai sokszor bizonytalanok. Az esetek egyenként való felsorolása tehát lehetetlen, mert a kereskedelmi élet újabb és újabb teendőket tehet a társaság vezetése kör&ben szükségesekké, amelyeknek minősítése utóbb kétségekére ad okot. Így csak általános irányelvek felállításával lehet kitűzni azt a határvonalat, mely az igazgatóság tagjainak javadalmazása kérdésében a közgyűlés hatáskörét az igazgatóságétól elválasztja. Egyik irányelv a már előadottakhoz képest az, hogy az igazgatóság tagját bármely címen illető ellenértéket csak a közgyűlés állapíthatja meg, ha ez az ügyvitel és képviselet körében végzett oly teendő ellenértéke, mely a társasági cél és üzletkör szokásszerű keretében fordul elő s ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az igazgatóság tagja ezeket a teendőket az igazgatóság által meghatározott külön munkakörben (pl. mint vezérigazgató, ügyvezető igazgató, a végrehajtó bizottság tagja stb.) végzi. A másik irányelv pedig az, hogy az igazgatóság tagjának díjazását az igazgatóság állapítja meg akkor, ha oly teendőt végez, mely a társaság célja és üzletköre által meghatározott ellátásának szokásszerű körén kívül esik és ezért oly természetű, hogy az igazgatóság tagja a társasággal szemben fennálló viszonyból eredő kötelességét akkor sem sértené, ha annak elvégzését megtagadná, vagy elmulasztaná. Önként értendő, hogy ennek elbírálásánál mindig figyelembe