Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

56 feltételeit s ezek között a fizetés összegét is. Ezért mondta ki a m. kir. Kúria a P. H. T.-ba 844. szám alatt felvett Pk. IV. 732/1927. számú elvi határozatában, hogy az igazgatóság vagy az igazgatósági tagok díjazásának megállapítása a részvénytársaság közgyűlésének elhatározási körébe tartozik és onnan el nem vonható. A felvett elvi kérdés szempontjából, vagyis abból a szempontból, hogy az idézett elvi határozatban kifejezésre jutó általános szabállyal szemben vannak-e kivételek, — a kérdésnek két részletét kell elkülöníteni: a) előfordulhat-e a társaság üzletmenetében az igazgatóság valamely tagjának oly teendője, amely — mint az igazgatósági tagsággal járó hatáskör vagy teendők körébe nem eső tevékenység, — a közgyűlés döntése alá tartozó javadalmazás által ellenértéket nem nyert? b) Ha igen, melyik az a szerv, amely az ily külön tevékenység ellenértékének (fizetésnek, díjazásnak, javadalmazásnak, jutalomnak stb.) megállapítására jogosult1? 2. Az, első kérdés megoldásánál abból kell kiindulni, hogy az igazgatóság, mint a részvénytársaság vagy szövetkezet cselekvő szerve, ennek ügyeit intézi, tehát azokat a teendőket látja el, amelyek a társaság ügyvitelével vagy képviseletével járnak. Ekként a közgyűlés — hacsak egyes különleges esetekben az alapszabályok kifejezetten egyéb teendőket is az igazgatóság hatáskörébe nem utaltak — a választással és a jogviszony feltételeinek ezzel kapcsolatos megállapításával az igazgatóságnak, illetve tagjainak csak ezekkel a szokásszerű ügyviteli s képviseleti összes teendőkkel járó ellenértéket állapítja meg. Ennyiben azonban a közgyűlés hatásköre kizárólagos is, amit a K. T. 193. §-ában (241. §.) foglalt jogszabály rendelkezésére tekintettel kell kiemelni. Az említett törvényszakaszokban foglalt jogszabály szerint ugyanis a társasági ügyek vite lével, valamint a társaságnak az ügyvitelre vonatkozó képviseletével aa igazgatóságon kívül más meghatalmazottak, vagy a társaság hivatalnokai is megbízhatnak és ezt a megbízást az igazgatóság is jogérvényesen adhatja. Az is önként értendő azonban, hogy ha az igazgatóság a 193. §. (241. §.) értelmében a megbízást saját tagjai valamelyikének adta, pl. vezérgazgatóvá, ügyvezető igazgatóvá, vógrehajtóbizottság tagjává rendelte ki, nem tett egyebet, mint hogy az igazgatóság keretén belül egyesek munkakörét külön megjelölte de nem állott fenn számára sem a jogi, — sem a tényleges lehetősége annak, hogy ezeknek a tagoknak magát az ügyvitelre és képviseletre vonatkozó jogkört adja. Ennek a jogkörnek ugyanis az igazgatóság tagjaira ruházása a fentebb már idézett jogszabály szerint egyediül a közgyűlést illeti és ha a közgyűlés ezeket már egyszer megválasztásuk tényével ezzel a jogkörrel felruházta, az igazgatóság utóbb ehhez a jogosultsághoz az ügyviteli és képviseleti teendők keretében már semmit sem adhat, mert a választással és annak elfogadásával létrejött az a jogügylet, amely az igazgatósági tagsággal járó jogoknak és kötelezettségeknek egymagában is forrása. Az előbb megjelölt és az ellenérték megállapítására vonatkozó általános jogszabály alkalmazása szempontjából tehát az igazgatóság tagjának az ügyvitel és képviselet szokásszerű körében végzett teendője akkor is igazgatói feladat, ha azt az igazgatóság hatávo-