Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

19 A K. T. 163. §-ához. Osztalékjog. Tartalékolás mértéke. Osztalék elvonásának indokolása. Feltárási kötelesség. A K. T. 163. §. második bekezdése értelmében a részvényes igényt tarthat a részvénytársaság fennállása alatt arra a tiszta haszonra, mely az alapszabályok szerint a részvényesek közt felosztásra kerül. Ebből az következik, hogy az alapszabályok korlátozhatják ugyan az egész tiszta nyereségnek felosztását azzal, hogy a tiszta nyereségből bizonyos célokra (pl. tartalékokra, az igazgatóság részére) meghatározott összegnek levonását rendelik, de a közgyűlésen döntő többség szabad tetszésére nem bízhatják azt, vájjon a tiszta nyereségnek az alapszabályszerű levonások után fennmaradó részit is kizárni kívánja-e a felosztásból. A tiszta jövedelemben a vállalat érdekei által megengedett bizonyos fokú részesedés ugyanis a részvényhez fűződő, annak forgalmi értékét elsősorban érintő alapvető jog. Törvénybe ütközik tehát a részvénytársaság alapszabályainak az a pontja, amely kimondja, hogy a tartalékalapokra és az igazgatóság tiszteletdíjára fordítandó összegeken felül mutatkozó tiszta nyereség „a közgyűlés szabad rendelkezésére áll". A közgyűlési többség részére az alapszabályszerű levonásokon felül mutatkozó tiszta nyereség hovafordítása tekintetében az alapszabályokban engedhető jogkör nem terjedhet annyira, hogy elvonja a részvényestől ennek a tiszta nyereségnek azt a részét is, mely a mindenkori üzleti év végén a részvénytársaság vállalati érdekeinek nyilvánvaló veszélyeztetéso nélkül felosztható. Annak eldöntése, vájjon az osztalékjog kiemelt értelmű megsértése fennforog-e, csak az üzleti helyzet szükségleteinek ismeretében a vonatkozó közgyűlési határozatnak a cégbíróság által hivatalból való megvizsgálásánál, továbbá a K. T. 174. §-a szerint netalán megindított megtámadási per keretében esetenként történhetik. Ennek az elbírálásnak lehetővététele érdekében a tiszta nyereség hovafordításáról határozó közgyűlés (esetleg az igazgatósági jelentésben foglaltakra utalással) természetesen megfelelően feltárni tartozik azokat az üzleti rendkívüli körülményeket, melyek miatt a tiszta nyereségnek az alapszabályszerű levonásokon felül mutatkozó összegét is részben vagy egészen kivonja a részvényesek közti felosztás alól és visszatartja a részvénytársaság vagyonában. (Kúria Pk. IV. 3332/1931.) Részvényes vagyoniltetőségét csak a felszámoláskor követelheti. A részvénytársaság vagyonában állítólag az alperesek vétkességével okozott kárösszegnek a felperesi részvényekre eső aránylagos részét a felperesek saját vagyoni káruknak tekintik ós az alpereseket ennek megtérítésére kötelezni kérik. A felpereseknek ez a jogi álláspontja téves. Minden részvényest a társasági vagyon aránylagos része illeti ugyan meg, ez a jog azonban csak a részvénytársaság felszámolásakor, annak befejeztével, a társasági vagyonnak a részvényesek között történt felosztásakor, és csakis az