Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

112 — a Pénzintézeti Központ — közibenjöttével való megszerzését határozta el, a K. T. 161. §-ának tiltó rendelkezésébe nem ütközik. De helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy a részvényeknek kicserélés céljából való megszerzése az egyesülés módozataihoz tartozik és így — szükségesség szempontjából a, fellebbezési bíróság ítéletében felhozott helyes indokokból a bíróságáltál felül nem vizsgálható — 1950/1938. M. E. sz. rendelet intézkedéseire tekintettel a K. T. 174. §-ában megengedett megtámadás tárgya nem is lehet. (Kúria P. IV. 3173/1939.) Egyesülésnél szolgálati szerződések sorsa. A szolgálati szerződés a jogviszony személyes vonatkozásainál fogva rendszerint sem a munkaadó, sem az alkalmazott részéről egyoldalúan harmadik személyre át nem ruházható. Ez a szabály azonban merev alkalmazást nem nyerhet abban az esetben, amidőn két részvénytársaságnak vagy két szövetkezetnek a K. T. 208. §-a, illetőleg 247. §-ának 3. pontja értelmében való egyesüléséről van szó, s a beolvasztó társaság — miként az adott esetben is — a beolvadó társaság által kötött szolgálati szerződésnek változatlan teljesítésére és fenntartására — az alkalmazott jog- ós hatáskörének sérelme nélkül — hajlandó és amikor ez az új munkaadó tőkeerősebb egyesülés maguknak az alkalmazottaknak az érdekét is szolgálta. (Kúria P. II. 5504/1933.) Egyesülésnél beolvadó társaság alkalmazottainak helyzete. Két kereskedelmi társaság egyesülése esetén, ha a beolvasztó társaság a beolvadó társaság tisztviselőjét átveszi, az a szolgálati viszony szempontjából a beolvasztó társaság tisztviselőjének, tehát olyannak tekintendő, mint aki szolgálatát folytatólagosan egyhuzamban a beolvasztó társaságnál tölti ki. Abból a szempontból azonban, hogy az átvett tisztviselőt az egyesülés után a jogelődnél teljesített előző szolgálata alapján a beolvasztó társasággal szemben minő jogok illetik meg, ellenkező megállapodás hiányában az a döntő, hogy a tisztviselő a jogelődnél, beolvadó társaságnál milyen jogokkal volt alkalmazva. A munkaadó az alkalmazott munkakörén az üzleti körülmények által indokolt változásokat tehet ugyan, de csak akkópen, hogy az. alkalmazott munkabeosztása képességeinek megfeleljen és önérzetét ne sértse (P. H. T. 775. sz. elvi határozat.) Helyes és okszerű a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes az alperes jogelődjének, a K-i Takarékpénztárnak cégjegyzésre jogosított igazgatója volt, amiből következik, hogy a beolvasztó alperes társaság szolgálatába való átvétele után is a felperest a korábban viselt állásához fűződő jogok illetik meg. Az alperesnek már az a ténye tehát, hogy az egyesülés után nemcsak a cégjegyzési jogosultságát vonta meg a felperestől mint igazigatótól, hanem őt az addig mellérendelt tisztviselőnek minden komoly indok nélkül egyenesen alárendelte és a fiókintézet vezetésével egyedül az utóbbit bízta meg, ezzel kapcsolatban pedig elvonta