László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)
— Mt. 1554—1558. §§ — amennyiben ez a nyugdíjszabályzat értelmében őt megilleti. (C. 7/1904.) A hivatalvesztésnek, tehát alperes ténykedésének képezvén folyományát, kétséget nem szenvedhet, hogy a nyugdíj kiszolgáltatása iránt támasztott kereseti követelés tekintetében felperesnek csakis az alperes társaság igazgatósága ellen van perlési joga. Alperesnek statutáris fegyelmi joghatósága folytán a rendes bíróság a felperes illetékes fegyelmi hatóságának elhatározási körébe eső tények valóságát és a kiszabott fegyelmi büntetés mérvét .felülvizsgálni jogosítva nincsen: hanem a rendes bíróság elbírálási jogkörébe egyedül az a kérdés tartozhat, vájjon a felperes terhére rótt cselekmények olyan természetűek-e, melyek a 2. :/. alatt nyugdíjszabályzat 14. §-ának tekintete alá eső jellegüknél fogva a nyugdíjigény elvesztését vonhatják maguk után? A társaság, mely alkalmazottjait kötelezi, hogy az általa létesített nyugdíjintézetbe belépjenek, mely címen fizetésüknek egy részét visszatartja és tőlük egyéb illetékeket is szed, ezen tényeinél fogva velük szemben felelős, hogy a szabályzatban meghatározott időben és feltételek mellett nyugdíjazásban részesüljenek, A nyugdíjigény bírói érvényesítéséhez tehát a társaságnak, mint alperesnek perbeidézése szükséges és elegendő, e szempontból közömbös lévén az, hogy a nyugdíjalap a társaság vagyonából elkülönítve, az alkalmazottaknak némi közreműködésével kezeltetik. (C. 220/1901.) A szolgálatból fegyelmi úton büntetéskép elbocsátás tényével a felperes és az alperes közötti szolgálati viszony végkép megszűnt és a szolgálat folytatására való egyoldalú visszahívással sem a megszűnt szolgálati viszony újra helyre nem állítható, sem a fegyelmi eljárásban hozott határozat, sem az alperes nyugdíjfizetési kötelezettségét kimondott curia ítélet hatálya sem felperes bírói ítélettel megállapított nyugdíjigénye meg nem szüntethető. (C. 94/1902.) Ha a nyugdíjpénztár tagját a nyugdíjképes szolgálati idő eltelte előtt is nyugbér illeti, ha szolgálat közben munkaképtelenséget előidéző baleset érte: e nyugbér megilleti akkor is, ha a baleset szolgálat közben, de a nyugbérpénztárba való belépés előtt történt, feltéve, hogy a belépés alkalmával a pénztárt egészségi állapotára nézve meg nem tévesztette. (C. 307/1911. Gr. XIV. 316/a.) A nyugdíjszabályzat az állandó bírói gyakorlat értelmében a szolgálati szerződés kiegészítő részének tekintendő. — Nyugdíjszabályzatnak oly rendelkezése, mely szerint: amennyiben valamely nyugdíjazott tisztviselő bárminemű köz- vagy magánhivatalba lép, az igazgatóság határozza meg, hogy a nyugdíjazott tisztviselőknek nyugdíjilletményei a fentemlített hivatal viselésének ideje alatt fizettessenek-e vagy azok folyóvá tétele fölfüggesztessék — nem ütközik a jó erkölcsökbe. (C. 355/1920.) Oly szerződéses jogviszony, mely szerint ha a munkaadó