László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

— Nyugdíjigény — 85 alkalmazottját ennek hibáján kívül a nyugbérre jogosító tíz év eltelte előtt bocsátja el, az alkalmazott nemcsak nyugbérhez nem juthat, hanem keresményének, a nyugbéralapra visszatartott részét is csak akkor nyerheti vissza, ha a munkaadó azt saját tetszésétől függően engedélyezi, amelyben tehát az egyik fél a másik fél önkényének akként van alávetve, hogy a munkaképtelenség napjaiban való megélhetés biztosíthatása okából befizetett összeg is a másik fél puszta önkényétől függőleg tőle elvonható: az osztó igazsággal annyira ellenkezik, hogy ahhoz a jogszolgáltató bíróság segédkezet nem nyújthat. (C. 5171/1911.) A részvénytársaság közgyűlése nem mondhatja ki, hogy a régebbi közgyűlési határozat folytán létesített külön nyugdíjalapot, melyhez a tisztviselők is hozzájárultak, a nyugdíjigények sérelme nélkül megszünteti és az üzleti veszteségek fedezésére fordítja. A mindenkori nyugdíjtőke a részvénytársaságnak nem korlátlan, hanem a nyugdíj jogosultak igényei fedezésére és hiztosítékául szolgáló tulajdona. (C. 865/1911.) A munkaszerződésnél a legtöbb esetben csak fiktív az a feltevés, hogy mindkét fél egyenlően szabad; aki állását megtartani kénytelen, az nem tudja megóvni a maga legméltányosabb érdekeit. Ezért a modern törvényhozás és ennek hijján a jogos érdek megvédésére hivatott bíróság szükségképpen és kötelességszerűen a gyengéb felet oltalmazza. így keletkeznek azok a rendelkezések, melyek bizonyos megállapodásokat hatálytalanoknak nyilvánítanak. Ezen szempontból ítélendók meg a magánalkalmazottak végellátására vonatkozó rendelkezések. A magánalkalmazott rendesen a saját javadalmazásának bizonyos hányadát fizeti a nyugdíjalapba; a szabályzat nem mondhatja ki joghatályosan, hogy ezeket is elveszti, ha állását változtatja; ez megfosztaná őt a saját takarékosságával gyűjtött vagyontól és lehetetlenné tenné, hogy helyzetén javítson. (G, 259/1912. Gr. XIV. 315.) Nyugdíj biztosítása a gazdatiszt részére nem olyan kikötés, amely a felmondási időre törvény szerint járó illetmények kiadását kifejezetten és határozottan kizárná. (C. 2097/1923. Gr. XVII. 528.) A gazdatiszt nyugdíját a pénznek ama benső értéke szerint kell szolgáltatni, amellyel a pénz a nyugdíj szerződéses megállapítás időpontjában bírt, hacsak az adós nem bizonyítja, hogy az általános gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások miatt ebben a mértékben nem teljesíthet anélkül, hogy gazdasági romlása be ne következzék. Ellenkező bizonyítás és azok hiányában azt kell megállapítani, hogy a felek a nyugdíjat biztosító okirat kiállításakor a magyar koronának akkori belső értékét (vásárló erejét) tartották szem előtt. (C. 4002/1923, Gr. XVIII.) A magánalkalmazottak nyugdíjának a megváltozott gazdasági viszonyok okából való felemelését megengedő bírói joggyakorlat a felemelés mértékét azon szempontokból határozza